Korona és Tao

Egy kínai vers a koronavírussal kapcsolatban

Korona és Tao

Amikor az ember szíve megkönnyebbül, akkor a lelke is békére talál

Amikor az ember szíve áttör a korlátokon és rögzítő pontokon

Amikor a tanuló megnyitja a szívét és megfordítja a könyvet

A távolba néz és a déli hegy felé fordul

Corona-Tao

 

Ez a vers kering jelenleg a kínai közmédiában. Válaszul íródott a koronavírus okozta hatalmas zűrzavarra. A szerzője ismeretlen. A tartalma azonnal nem érthető a számunkra, mivel jellemzően kínai fogalmakra utal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy semmit sem mondhat a számunkra. A versnek erős taoista alapja van, ami nem kapcsolódik sem időhöz sem kultúrához. Vizsgáljuk meg sorról sorra. Az első sor azt mondja:

Amikor az ember szíve megkönnyebbül, akkor a lelke is békére talál

A vers írója tisztában van azzal a nyugtalansággal, amit ez a vírus okoz az emberek szívében. Ez minket is érint, itt nyugaton, különösen most, hogy világszerte elterjedt. Nagy óvatosságot és mélységes félelmet hoz magával, ami kibillent minket az egyensúlyunkból. A szerző azonban világosan hiszi, hogy van rá lehetőség, hogy az ember visszanyerje a lelki békéjét.

Amikor az ember szíve áttör a korlátokon és rögzítési pontokon

Az ember természetes reakciója az, hogy nagy veszély vagy bizonytalanság esetén elbarikádozza magát a külső világtól. Kerítéseket és korlátokat épít a háza és a szíve köré. Sok mindent megpróbál, hogy ura legyen a helyzetnek. Ezzel azonban valójában bebörtönözi magát a saját félelmébe. Ez a vers arra törekszik, hogy felhívja az olvasó figyelmét egy teljesen másfajta hozzáállás lehetőségére: törjük szét a kerítéseket, korlátokat és szüntessük meg a bennünk lévő rögzítési pontokat.

Ez azonban egyáltalán nem könnyű, mert ezek a bennünk lévő legalapvetőbb erőből származnak: az létfenntartás iránti ösztönből. Jelenleg ez az ösztön világszerte aktívvá vált és könnyen legyőzhet minket.

A vers következő sorai a fenyegetéssel és a félelemmel szembeni teljesen másfajta hozzáállásra mutatnak rá, egy olyan életmódra, aminek semmi köze sincs az önfenntartási ösztönhöz.

Amikor a tanuló megnyitja a szívét és megfordítja a könyvet

Az az ember, aki megtanulja megszabadítani a szívét, az egyetemes bölcsesség tanulója. Figyelmét a mulandó énjéről a mindig jelenlévő Tao-ra összpontosítja. Ennek eredményeként megtanulja az életét, a világot és az embertársait egy egészen más nézőpontból látni.

Életünket egy könyvnek tekinthetjük, amit egy hosszú papírtekercsre írtak. A tetején az életünk úgy szerepel, ahogy ebben a világban, a ”tízezer dolog” világában történik. Ebbe beletartozik mindaz, amit csinálunk és aminek tudatában vagyunk, éppúgy, mint az a sok cselekvés, melynek ösztöne a tudatalattinkból származik. Életünk könyvének eleje mindent leír, ami a mulandó világhoz tartozik.

A távolba néz és a déli hegy felé fordul

Az a személy, aki a figyelmének a fókuszát megfordítja, megpillantja azt, hogy mi van az élete könyvének az aljára „írva”. Ott, a jelképes nyelv felfedi az örökkévaló, alapvető természet erejét és hatását, a Tao természetét, ami nincs sem térhez sem időhöz kötve. Ez a természet nincs elválasztva tőlünk, mivel Tao mindenütt jelen van. Ez a „természet” a szívünkben rejlik, a hatalmas, halhatatlan tűz szikrájaként és beragyogja az egész lényünket.

A taoizmus ezt úgy nevezi: a déli hegyek felé való fordulás. A „déli hegy” Kína öt szent hegye közül az egyikre utal. Ez a Heng-shan hegy, ami Kína déli részén, Hunan tartományban fekszik.

A déli irányt azért tartják fontosnak, mivel a császárok a régi Kínában mindig dél felé, a Nap felé fordultak. A császárokat „mennyei”, Tao-tól küldöttnek tartották. A régi időkben a taoista szerzetesek a déli hegyhez mentek, hogy a mély csend által halhatatlanná váljanak.

A „déli hegy” azonban nem a mi személyünk halhatatlanságának a jelképe, mert az az időhöz van kötve, tehát halandó. A déli hegy egy metafora, ami a bennünk lévő halhatatlan természetre utal, ami békén és csenden alapul, mert a Tao-ban nincs kettősség, hanem csak változatlan egység.

Mindazok, akik kizárólag a halandó természetükre irányulnak, „csak” azt olvassák, ami a könyv tetejére van írva. Azok számára azonban, akik lassan tudatára ébrednek a bennük lévő Tao természetének, a „papír” olyanná válik, mintha átlátszó lenne. Az időtlen természet egyenesen átsugárzik a mulandó természeten. Ez egy erő, és mi belélegezzük azt.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a „Tao természete” nyomán feloldódnak a félelmeink és aggodalmaink, mint a hó a napon. Az a csendes hatás azonban, amit kibocsát magából, lépésről lépésre csökkenti az önfenntartási ösztönünket.

Az i. e. 2. századból származó taoista irat röviden leírja azt a radikális folyamatot, ami ránk is vonatkozik:

Ha a változásokra azzal reagálunk, ami nem változik,

akkor tízezer átalakulás válik lehetségessé anélkül,

hogy a végének akár csak a kezdetét is látnánk.

 

 

 

Forrás:

Elly Nooyen blogja https://tijdvoortao.nl/corona-en-tao/

 

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: április 17, 2020
Szerző: Elly Nooyen (Netherlands)
Fénykép: Elly Nooyen

Illusztráció: