Dag Hammarskjöld svéd nemesi családban született 1905-ben. Minthogy családjában régi hagyomány volt a polgári szolgálat, politikai karrier várt rá. Ez 1953-ban érte el a csúcsát, amikor Hammarskjöld-öt az Egyesült Nemzetek Főtitkárává választották. Ebben a pozícióban sok konfliktust volt képes megoldani és tiszteletet vívott ki magának a Hidegháború hatalmi blokkjainak határain túl. 1961-ben a Kongó fölött lezuhant a repülőgépe, amikor éppen békéltető tárgyalásokra igyekezett. A baleset okát sohasem tisztázták, noha bizonyított, hogy a gépet lelőtték.
Dag Hammarskjöld 1925 óta naplót vezetett. Bejegyzései kezdettől fogva nem személyes jellegűek. Csak akkor írta le a tapasztalatait, amikor megértette és elfogadta azok tanításait. Szemlélődésében becsületes és önkritikus volt, s minél magasabbra emelkedett a politikai karrierje, ez annál inkább így volt.
A helyzeted sohasem jogosít fel téged a parancsolgatásra. Csupán azt a kötelességet szabja rád, hogy úgy éld az életed, hogy a rendelkezéseid nyomán mások ne érezhessék magukat megalázottnak. (1955)
Az ENSZ főtitkárává való kinevezését szellemi feladatnak is tekintette, amiről 1953-ban így írt: Végre elérkezett – az a nap, amikor a fájdalom alábbhagyott. Mert ami velem történt és amit oly nehéz volt elviselni, most az Istentől kapott útmutatások fényében jelentéktelenné vált. S mily bonyolult érzés, hogy ez a nap egyben – és éppen ez okból, – a nagy öröm napja is volt.
Egy 1954-es bejegyzés: Hadd fejezzem be azt, amit szabad volt elkezdenem. Hadd adjak át mindent anélkül, hogy bármiféle bizonyosságom lenne a növekedésről. Hammarsjköld nagy magányosságban járta a maga útját, de azt írta: Most már tudod. Amikor a munkád miatti aggodalmak enyhülnek, akkor ez a fény, melegség és erő élménye. Kívülről jön – egy megtartó elem, mint a levegő a műrepülőnek, vagy a víz az úszónak. Ugyanakkor az intellektuális bizonytalanság, ami bizonyítékokat és logikai levezetést követel, megakadályoz engem ebben a „hitben”. Megakadályoz abban, hogy észbeli kifejezésekkel fogalmazzam meg és értelmezzem ezt a valóságot. Lelkemben mégis egy mágneses mezőnek a látomása villan fel, egy időtlen jelené, melyet ismeretlen tömegek hoztak létre, akik szent engedelmességben élnek, akiknek a szavai és tettei örök imák. – „A szentek közössége” – és benne – örök élet.
Az utolsó években növekvő számú bejegyzés található, ami arra utal, hogy Hammarskjöld foglalkozott a halálával, mivel érezte, hogy közeledik. Olyannak tűnik, mint egy szamuráj, aki a jelen pillanatban él anélkül, hogy hátranézne. Legutolsó bejegyzése (1961. augusztus 24-én) ezekkel a szavakkal zárul:
Változtak az évszakok
ahogy a fény
az időjárás
és az idő is.
De ez ugyanaz a föld.
Kezdem megismerni a térképet
és kezdem kiismerni magam.
A napló angol nyelvű kiadásának címe: Markings (Jelek).
Megjegyzés:
Az idézetek forrása: Dag Hammarskjöld, Markings, New York, 2006
