A háromszög jelkép mindig nagy szerepet játszott az emberi történelemben. Sokan emlékezünk még Pitagorasz derékszögű háromszögre vonatkozó tételére. Az általa leírt szabály gyakorlati fontosságú volt a régi kultúrák mindennapjai számára, például amikor szántóföldet jelöltek ki. Ugyanakkor különleges ezoterikus jelentőséggel is bírt.
Hogyan alakul ki egy háromszög? Természetesen három csúcspont határozza meg, de mik ezek a csúcspontok? Tudjuk, hogy egyszerűen egymással kapcsolatban álló pontokról van szó. A geometria alaposabb ismeretének köszönhetően egy pontnak a fogalma manapság nem ismeretlen a számunkra. A hétköznapi életünkben is gyakran használjuk ezt a fogalmat, például amikor nézőpontról, kezdőpontról, stb. beszélünk. No de pontosan mit jelent a pont?
A pont pusztán absztrakt fogalom, mentális képzet, ami valami olyasmit határoz meg, aminek nincs dimenziója és ezért nem is tartozik egyetlen dimenzióhoz sem. A pont egy elképzelés, valami, ami fizikailag nem létezik és mégis számos jelenség ábrázolásához használjuk.
Azt mondhatjuk tehát, hogy a háromszög három mentális ideának a megtestesítője. Ha így nézzük, a háromszög mindig nagyon fontosnak számított az ezoterikus tudás különböző tartományainak megközelítése és megértése szempontjából. Például:
A misztikus szabadkőművességben a háromszög minden konstrukciónak az alapelve és végső célja. Az ezoterikus gnosztikus kereszténységben a háromszöget Golgota hegyének három keresztje alkotja. A rózsakeresztesek filozófiájában az ego három nézetét képviseli: az Isteni Szellemet, az Életszellemet és az Emberi Szellemet. A mágikus asztrozófiiában megtaláljuk a Kos, Oroszlán és Nyilas jegyek alkotta tüzes háromszöget. A gnosztikus planetáriumban pedig az Uránusz, Neptunusz és Plútó sugárzó háromszögét, a három erőteljes jelet látjuk a Kígyó és a Hattyú képében. A kozmikus háromszög az Atya, Fiú és Szent Szellem nézeteként, a nagyobb kozmikus háromszög pedig a Logosz három nézeteként ismert. [1]
Különböző háromszögeket ismerünk, többek között derékszögű háromszöget, egyenlő szárú háromszöget, egyenlő oldalú háromszöget és láthatjuk, hogy mindegyiküket az oldalaik hossza, vagyis a csúcsaik közötti távolságok határozzák meg.
Az egyenlő oldalú háromszögnek, például, minden oldala azonos hosszúságú, azt mondhatjuk tehát, hogy a csúcsai által meghatározott eszmék kölcsönös egyensúlyban, teljes harmóniában állnak egymással. Ezek az eszmék az ember életének három legfontosabb törekvésével is azonosíthatók, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Ezek a törekvések a következők:
1. Az emberi lét legmélyebb céljára való egyértelmű, ésszerű irányulás, vagyis értelmes hit – a rejtett Isten, az Atya.
2. Annak az „életútnak” a megértése, amit követnünk kell, vagyis a szív ismerete – Isten Fia, aki felfedi az Atyát.
3. A merész és tudatos cselekvés képessége, ami lehetővé teszi ennek az útnak a gyakorlati bejárását, vagyis az akarat helyes alkalmazása – a Szent Szellem.
Ennek az egyenlő oldalú háromszögnek az egyensúlya, amit ez a három törekvés képvisel, azt feltételezi, hogy ezek a törekvések aktívan és teljesen harmonikus módon működnek bennünk. Csak ebben az állapotban lehet szó valódi haladásról a létünk céljához vezető úton.
Ezek a fogalmak régóta ismertek. Erről szól annak a Három Királyról szóló példabeszédnek a következő részlete is, amit Marco Polo hozott magával perzsiai útjáról.
„… annak az országnak három királya elment, hogy hódoljon az újszülött prófétának, aki a zsidók földjén született. Ez a három király három adományt vitt magával, nevezetesen aranyat, tömjént és mirhát, hogy megtudja, a próféta Isten, földi király vagy gyógyító-e.[2] Ennek megállapításához azt mondták egymás között, ha az aranyat választja, akkor földi király, ha a tömjént, akkor Isten, ha pedig a mirhát, akkor gyógyító.
Így is történt – valóban amikor a három király elért arra a helyre, ahol a gyermek Isten megszületett, közülük a legfiatalabb egyedül közeledett ahhoz a házhoz, ahol a gyermek volt, és látta, hogy az őhozzá hasonlít, mivel Krisztus épp annyi idősnek tűnt, és épp olyan volt, mint ő maga. Ezen távozásakor nagyon elcsodálkozott.
Később a második király követte, aki középkorú volt, és az elsőhöz hasonlóan, ő is úgy látta, hogy a gyermek olyan korú, mint ő és hozzá hasonlít, így ő is csodálkozva távozott.
Végül a harmadik király is belépett, aki már időskorú volt, és vele is ugyanaz történt, mint a másik kettővel, ezért ő is mélyen elgondolkodott a dolgon.
Amikor a három király ismét együtt volt, mindegyikük elmondta a másiknak, hogy mit látott és tapasztalt, nagyon csodálkoztak ezen és azt mondták, hogy most együtt fognak elmenni a gyermekhez. Így aztán együtt járultak eléje és látták, hogy angyalok veszik körül és pontosan annyi idős, mint egy újszülött, tizenhárom napos gyermek. Akkor kifejezték hódolatukat és átadták az ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirhát. A gyermek pedig mindhárom ajándékot együtt fogadta el.”[3]
Itt a három királyt az elme, a szív és az akarat három korábban említett törekvésével hozhatjuk összefüggésbe. A történet e szerint azt üzeni nekünk, mindent meg kell tennünk ahhoz, hogy mindhárom nézet egyidejűleg és harmonikusan fejlődjön. Csak akkor láthatjuk az életutunkat olyannak, amilyen valójában.
A szellemi iskolák, ahogy Pitagoraszé is, mindig ezt az utat tanították. Az Arany Rózsakereszt iskolájának célja, léte és tevékenysége is ugyanezen a szellemi úton alapul, amit az egyenlő oldalú háromszög három csúcsa tükröz.
[1] Jan van Rijckenborgh: A Rózsakereszt szerzetének hívása, 7. fejezet: A tüzes háromszög, Rozekruis Pers, 1988.
[2] Úgy tűnik, itt a „physician” kifejezés valamiféle „bölcs gyógyítóra”, vagy még inkább Paraklétára (gyógyító, vigasztaló és tanácsadó) utal, – legalábbis néhány nyelvi fordítás szerint.
[3] A szöveg alapja Marco Polo: Le Devisement du monde: A világ ábrázolása című művének 31. fejezete: A három mágus Krisztus elé járul hódolatra, A.C. Moule & Paul Pelliot, George Routledge & Sons Limited, London 1938.
