Paradoxonok

Minden fontos és igazából semmi sem számít

Paradoxonok

Amit néha nehéz kifejteni azt paradoxon formájában lehet megfogalmazni. Ilyen például a következő oximoron* is. Minden fontos és igazából semmi sem számít. Ha közelebbről megvizsgáljuk ezt a mondatot, akkor első látásra azt állapíthatjuk meg, hogy ellentmondásos, ám a két egymást kölcsönösen kizáró állítás logikailag mégis összefügg.

Először is: Minden fontos. Ez arra vonatkozik, ami most van, ami hatással van az életünkre. Itt arról van szó, ami mozgásban tart minket és minden pillanatban, nap mint nap, évről évre irányt ad a saját fejlődésünknek. Mi befolyásolja a gondolkodásunkat, érzéseinket és a tetteinket – az egónk vagy a szívünk szava? A tudatunk és az életállapotunk ezen múlik. A belső állapotunk vagy betegséghez és halálhoz, vagy egységhez, szabadsághoz és szeretethez vezet minket. Tehát minden fontos, amit az alatt a kis idő alatt teszünk, amit „életünknek” nevezünk, – nem csak a számunkra, hanem annak az egésznek a számára is, aminek a részei vagyunk.

A mondat így folytatódik: igazából semmi sem számít. Ez azt jelenti, hogy semminek, ami történik, nem az a jelentősége, mint amit mi tulajdonítunk neki. Az én-központú ember abszolút semmit sem tud a történések valódi okairól, és nem képes reális nézőpontból szemlélni a dolgokat. Találgatásaival mindig csak a saját tökéletlenségét vetíti rá az emberekre és az eseményekre. Ténylegesen, akárhová tekint az ember, csak önmagát látja. S amikor átvitt értelemben szólva arra készül, hogy másokra támadjon, megint csak önmagára céloz. Az ember képtelen megérteni és elfogadni ezt a tényt és ez az oka az elszigeteltségnek, ellenségeskedésnek és erőveszteségnek, minden ebből eredő következménnyel együtt.

Aki igazán gyógyulásra, egy új életre vágyik, az nem veszteget időt a külső dolgokra, hanem befelé irányítja a figyelmét. A belső út az egyetlen út. Aki járja az utat, tudja, hogy semmiféle tanítás vagy iskola sem fogja a Mennyek Birodalmába szállítani őt, valamiféle gyorsvonatra feladott poggyászként, miközben ő csak a látnivalókat bámulja. Senki sem tudja megtenni helyette azt, amit neki magának kell megtennie napi szinten, percről percre.

Tehát ha képes megragadni Ariadné fonalát, akkor késlekedés nélkül útra kel és saját felelősségére, állhatatosan, csendben és jámboran hatol át a saját világának labirintusán. Akkor határtalan lehetőségek állnak előtte.

 

* oxymoron = ellentétes értelmű kifejezések összekapcsolása (a fordító)

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: június 14, 2019
Szerző: Katya Georgieva (Bulgaria)

Illusztráció: