Light heart

A beteg szív 2. rész

back to home pdf share

Szívünk szinkronban áll a kozmosszal

Rudolf Steiner száz évvel ezelőtt a szívet „belső, szellemileg érzékeny szervnek” nevezte. Megfigyelte a szív és a légzés fiziológiai ritmusa és a kozmikus periódusosság közötti kapcsolatot és talált néhány egybeesést. A „platóni világév” 25.920 évig tart. Egy egészséges ember kb. 18-szor lélegzik percenként, amikor nyugalomban van. 24 óra alatt kb. 25.920 alkalommal vesz levegőt. Ha az ember eléri a „biblikus” 71 éves kort, akkor összesen 25.915 napot élt. Látjuk, hogy a mikro-ritmus és a makro-ritmus szorosan összefügg egymással. Ez a fejlődés tisztán gazdaságos haszna.

Steiner a szív és az érrendszer fiziológiáját a saját ihlete és megérzése alapján szerzett tapasztalataival hozta mindenre kiterjedő összefüggésbe. 1920-ban az orvostanhallgatóknak azt magyarázta, hogy a véráram mozgatja a szívet és idézi elő a szívverést. Szerinte nem a szívizom úgynevezett pumpáló hatása az, ami a vért keringésre készteti – ahogy azt a materialista szívkutatás 400 éve feltételezi.

Steiner ennek a különleges szervnek egy átfogó nézete felé nyitotta meg a kapukat, amikor azt mondta: „Az egész világi folyamat, a világosság és a földi nehézkedés közötti harc, a szívben tükröződik.”

Paracelsus szintén látta a fent és lent ilyesfajta szinkronban állását, amikor azt mondta: „Amilyen mértékben hat a nap a földre, olyan mértékben hat a szív a testre.”

Az arany, a Nap féme, közvetlen analógiában áll a szívvel, mivel ugyanúgy magában hordozza a fényt és a nehézkedést. Érthető, hogy az arany finomított formában csodálatos gyógyhatást fejt ki a beteg szívre Paracelsus átfogó gyógyászatában és az összes ezt követő gyógyítási eljárásban.

Steiner azt magyarázta a tanítványainak, hogy az emberi szervezetben három belső pólus van. Fent az érzékek és idegek rendszere, ami szabályoz, lent az anyagcsere és a végtagok rendszere, ami a fiziológiát irányítja, és középen van a szív és a légzés ritmusos rendszere. A középső az, ami kiegyenlít és közvetít ily módon tartva fenn az egyensúlyt.

Ezért a szív létfontosságú, mint a fent és a lent között fennálló harmónia eszköze.

Különösképpen az ember alsóbb régiójában keletkező anyagcsere rendellenességek, amelyek abból adódnak, hogy a felvett táplálékot nem tudjuk feldolgozni vagy valamit másféleképpen nem tudunk „megemészteni”, ezt az információt „kisugározzák” a központnak és ily módon ritmuszavarok keletkeznek, aminek nyomán a szív, a központunk, megpróbálja helyreállítani a harmóniát.

Mindnyájan ismerjük azokat a tüneteket, amikor valamilyen étellel szemben érzékenyek vagyunk, a szívritmusunk megemelkedik nem sokkal az után hogy ettünk, vagy szívdobbanás kihagyásokat tapasztalunk amikor gázok keletkeznek a vékonybélben.

A taoista gyógyítás művészetéből, a klasszikus akupunktúrából ismerjük a szív és a vékonybél között fennálló kapcsolatot. A vékonybél mesteri és nagyon differenciált emésztőszerv. A jin típusú szív jang megfelelője. Az „anya-fiú” kapcsolat ahhoz a tényhez vezet, hogy az „anya”, a „való élethez” hasonlóan, megpróbálja harmonizálni a „fiával” kapcsolatos nehézségeket.

Amikor a „fiú” gyengesége nagyon egyértelmű, akkor több gáz keletkezik, ami megemeli a rekeszizmot, ami aztán nem csak szívritmus zavarhoz, hanem szívszorongáshoz is vezethet („Römheld hatás”).

Steiner átfogó nézőpontját a múlt század néhány kutatója is osztotta (pl. Prof. Mendelsohn Berlinből, Dr. Nieper Hannoverből, Wilfried Hacheney mérnök Detmoldból…), akik arra az eredményre jutottak, hogy a szív nem csak motorként, hanem nagyon finom szabályozószervként is működik.

 

A szív, mint a szervezetünk kommunikációs központja

1996-ban publikálták az egyesült államokbeli Paul Pearsell kutatási eredményeit, aki kísérletek alapján kimutatta, hogy a szív az egész szervezet kulcsfontosságú kommunikációs központja. A tájékoztató eredményeket kardio-energetika néven hozták nyilvánosságra. Ezek az eredmények igazolják Steiner holisztikus nézetét, de a materialista ortodox kardiológiában ténylegesen nem találtak visszhangra. Pearsell kutatása során kiderült, hogy a szív a legnagyobb elektromágneses energiatermelő az emberi testben. A szív azonnal és teljesen önálló módon reagál a környezet elektromágneses impulzusaira, nem csak az agy parancsára, hanem az agy „tudtán kívül” is.

Ki lehetne mutatni egy finom energiát, ami csak a szívből sugárzik, amit csak a szív vesz fel és továbbít. Mivel a szív testünk sejtjeinek az energiakezelője, a testi sejtek jelentős változását idézheti elő, amit info-energetikai sejtmemóriaként állapíthatunk meg.

A test minden sejtje – és kb. 75 billió létezik – a szív energiájában „fürdik”. A szív minden lüktető sejtje – és számuk több millióra tehető – saját alapvető ritmussal rendelkezik. A szív minden rezgő sejtjének alaptónusa különleges és egyedi. És minden sejt párbeszédben áll a többivel, folytonos finom-anyagi szintű kommunikációt folytatnak. Ebből a pulzáló együttműködésből egy egységes tónus keletkezik, az egyedi, tapintható szívdobogás. Olyan ez, mint egy zenekar, ami zenészek millióiból áll, akik egy elképzelhetetlenül ritmusos egység szimfóniáját játsszák, melyen keresztül az egyéni lét misztériuma hallhatóvá és tapinthatóvá válik.

Ily módon minden szívdobbanás sokkal több, mint csupán lüktető mozgás. Egy energia-rejtély a fizikai szinten, egy finom energia-minta a lélek szintjén és egy szinte megfoghatatlan energia-misztérium, ami a szellemi fény csodáit szövi belénk.

Szívünk az energia és a fény egyedi, lüktető csodája.

Elektromágneses sugárzása 5000-szer erősebb, mint az agyunké.

 

A szív egy fényszerv

Szívünk legfinomabb nézetét illetően egy fényszerv és ennél fogva reagál az örökkévaló szellemtérből származó fényimpulzusokra.

Ez az egyetemes fény minden szívdobbanással „bekopog” a legbensőbb lényünk ajtaján, hogy befogadjuk és fejlődhessen bennünk. A szívünk kb. 100.000-et dobban naponta és 40 milliót egy évben. 70 év az kb. 3 billió szívdobbanással egyenlő. Lehetséges, hogy az ember annyira megkeményítette a szívét, hogy nem hallja a szellem csendes kopogtatását a szívének ajtaján?

A testből jövő vér felvétele és a testbe történő visszapumpálása között van egy pillanatnyi szünet a szívben, egy beteljesült és reményteli várakozás, egyfajta különös csend. Ezek azok a legkegyesebb pillanatok, amikor a kozmikus fényimpulzusok érintése lehetővé válik, ha megnyitjuk szívünket erre a jelen csendjében való szentséges találkozásra.

Ha nem ragadjuk meg ezt a kegyelmet, amit a rendelkezésünkre bocsátanak, ha elnyomjuk azt a feladatot, hogy megnyilvánítsuk az örök fényt a halandó személyiségünkben, akkor a fizikai szív úgy reagál, hogy különböző egészségügyi problémákat jelenít meg a fizikai síkon azért, hogy felismerjük a jelenlegi életállapotunkat, és a gondolatainkat, érzéseinket és akaratimpulzusainkat egy másfajta cselekvési alapra helyezzük, aminek nyomán gyógyulás veheti kezdetét.

Szívünk e csodálatos ritmustevékenysége teremti meg egyéniségünk életvitelének egyedi voltát.

Éppen ezért érthető, hogy ennek a különleges szervnek az áthelyezése egy másik emberbe, akinek más a tudatállapota, összeférhetőségi problémát fog okozni. Ezért azok az emberek, akik egy másik ember szívével élnek, gyakran „elidegenedést” tapasztalnak. Másfajta életstílust, viselkedést alakítanak ki, ismeretlen hajlamokat és érdeklődést tapasztalnak és sokan közülük nem érzik magukat azonosnak a korábbi énjükkel, olyannyira, hogy mély depresszióba esnek. Tehát megértjük, hogy személyiségünk egyedisége és annak megnyilvánulása különleges módon a szívünkbe van bevésve.

 

(folytatjuk)

back to home pdf share