seed

Egy kicsinyke mag ereje

back to home pdf share

Az Upanishadokban szerepel egy indiai bölcsesség, ami így szól:

- Szakíts nekem egy gyümölcsöt arról a Nyagrodha fáról!

- Tessék, uram.

- Nyisd fel.

- Felnyitottam, uram.

- Mit látsz benne?

- Magokat, szinte végtelenül sokat.

- Törj fel egyet közülük.

- Megtettem, uram.

- Mit látsz benne?

- Nem látok benne semmit, uram.

Ekkor az apa azt mondta: - Fiam, abból a finom tartalomból, amit észre sem veszel benne, abból az anyagból keletkezett ez a hatalmas Nyagrodha fa.

- Hidd el fiam, abban a finom anyagban van minden létező alapvető lénye. Az a Valóság. A valódi Önvaló, és te is belőle születtél, ó Svetaketu. [1]

„Ő az én önvalóm a szívemben, kisebb, mint egy rizsszem, mint egy árpaszem, apróbb, mint egy mustármag, mint egy köles mag, egy köles mag belsejénél is apróbb. Mégis ő az én szívem önvalója, nagyobb, mint a föld, mint az ég, nagyobb, mint a menny, minden világoknál nagyobb.” [2]

Igen, ez az apró dolog, ami láthatatlan, mindennek a hajtóereje. A kicsiny magocska örökkévaló és meghaladja a mindennapi valóságban élő személyiségünk időbeli érzékelését. Abban a kicsiny magban olyan magerő van, ami képes meghasadni és hullámokat bocsátani ki magából.

Amikor megérintjük azt a kicsi dolgot, vagy inkább, amikor belsőleg visszahúzódunk és hagyjuk, hogy ez a kicsi dolog megérintsen minket, akkor ez a kicsi mag aktiválódik, és olyan légkört sugároz körénk, ami rögtön kihat a lélegző terünkre és megszünteti minden aggodalmunkat, félelmünket és nyugtalanságunkat, eltörli a vágyainkat és elvárásainkat, megszabadít minket a szokásos gondolatainktól, átalakítja a gondolkodásunkat, egyszerűen megváltoztatja minden tevékenységünket. Ennek a kis magnak a felizzása fokozatosan átalakítja az embert a szellem, a lélek és a test szintjén. Ez valójában egy nukleáris reakció, melynek során maghasadás, égés és rezgéshullámok kibocsátása megy végbe fokozatosan az egész rendszeren keresztül. Ez elektromágneses lökések kiáradása. Más néven ezt hívják rejtélyes szellemi útnak.

A kicsinyke magnak hatalmas ereje és fénye van, mert ez a kezdet ereje és az a Világosság, ami a teremtés kezdetén létezett (ahogy a János evangéliumban szerepel). Ahogy az Upanishadok írja, ez az erő az, amiből egy óriási, hatalmas fa növekszik.

A fa képe gyakran szerepel a szellemi szövegekben (a Bibliában, Comeniusnál és másoknál) egy személy vagy egy társadalom életének ábrázolásaként, vagy egyszerűen magának az életnek rendként vagy mátrixként való megjelenítéseként.

Jan van Rijckenborgh is megemlíti a Gnózis jelenlegi megnyilatkozása című könyvében a romlandó és romolhatatlan magot. „Az a mag, amit romolhatatlannak nevezünk, amit Isten világosságszületésére használhatunk, a szív rózsájának a magja. Ez egy teljesen újfajta érzékiség, amit Platón Erosznak nevezett. […] Az a mag, amit a világosságszületésre szabad használnunk, szívünk rózsájának a magja. Ez a természet alapján nem magyarázható meg. A természet magja nem alkalmas Isten világosságszületésére. […] A Gnózis egy másfajta maggal dolgozik, egy tiszta teremtő erővel, melyet felszabadíthatunk, sőt, fel kell szabadítanunk, a visszatérés útjának során. Ez a Rózsa teremtő ereje. E végből egy házasságnak kell létrejönnie, amiről már gyakran beszéltünk, a lélek és a szív rózsája közötti házasságnak.” [3]

Hatalmas fa növekedett fel egy láthatatlan magból. Ez a mag a teremtés szent eleme. Talán elgondolkodtak már azon, hogy létezik-e tiszta, teremtő erő. Talán eltöprengtek már a természet szokványos teremtő erején, melynek különböző formái és hatalmas lendülete van az emberben. Gyakran felfedezhetjük ezt a teremtő erőt hétköznapi tevékenységeink indítékaként. S ha közelebbről megvizsgáljuk, látjuk, hogy minden természetes élet a természet magjából ered.

S éppen a fa „gyümölcse” alapján két teljesen különböző természetrendet különböztethetünk meg egymástól, az isteni rendet és a természetrendet. Egyik sem rossz. Hiszen az emberi szeretet és emberi élet nagy ajándék. Mindaz, ami emberi és ideiglenesen szükségszerű, az állandó és örökkévaló isteni rend szempontjából nagyon fontos eszköz. A természet magjának gondozásából azonban nem fog isteni rózsa növekedni.

S ha túlságosan roskadozunk a természet birodalmának egyszerű gyümölcseitől, soha ne feledjük, hogy ha valami kellemeset vagy kellemetlent tapasztalunk, a mögött mindig az örökkévalóság kicsi, láthatatlan és gyakran elfeledett magja rejlik, és ez a mikrokozmosz összes életére és inkarnációjára vonatkozik. Mert a mikrokozmosz a hatalmas fa. Nagy megkönnyebbülést érezhetünk, amikor a Biblia szerint Jézus azt mondja, hogy menjenek hozzá mindazok, akik megfáradtak, mert az ő terhe nem nehéz, hanem könnyű. A teremtés isteni fájának számtalan ága van, és sok lakhely van benne, tehát senki se marad egyedül és nem fog éhezni sem.

S végül ebből a kicsiny magból az ember templomot és szellemi iskolát képes építeni a saját testében és mikrokozmoszában. Természetesen nem egyedül, mert a szellemi mag képessége mellett az emberben ott vannak még a jelenleg uralkodó természeterők is. Ezért léteznek szellemi energiaközpontok szellemi iskolák és a Testvériség lánca formájában.

Jan van Rijckenborgh írja a Shamballa szerzete című könyvében: „A Testvériség munkája a szívszentélyben misztikus fejlődésnek, a főszentélyben pedig mágikus fejlődésnek tekinthető. A tudományt, ami ezeket a hatásokat kelti Királyi Művészetnek nevezik. Ennek a művészetnek a végrehajtó ereje az isteni bölcsesség, ami az élet fájának gyümölcse. Az isteni kegyelem mindenkinek rendelkezésére áll, aki elveszettnek érzi magát, el akarja hagyni a disznók vályúját és el akar indulni, hogy megtalálja a hazavezető utat az atyai házba. […] Saját mikrokozmoszában kell az embernek felépítenie a templomát és a szellemi iskoláját. […] Amikor a kereső valóban az Egyetemes Egyház tagjává és az Egyetemes Testvériség tanulójává válik, akkor egy bizonyos pillanatban magával a Királyi művészettel kerül kapcsolatba, ami azt jelenti, hogy behatol az élet fájának ritmikus bölcsességébe. Akinek füle van a hallásra, az hallja! Ebben a ritmusban az illető az élet fájának hajtásává válik, elmerül a tudás mélységeiben a többiekkel együtt a szolgálat ösvényén állva.” [4]

Igen, ezáltal azt is felismerjük, hogy természetemberként a jó és rossz tudás fájának gyümölcseiből, a dialektikus rendből élünk. Ha megtaláljuk önmagunkban az örökkévalóság apró magját, ami nem változik, hanem állandó, akkor a megszabadítása iránt érzett növekvő vágy következtében a mag elkezd csírázni, növekedni víztől és szellemtől egészen addig, amíg az Élet fájának ágává nem válik.

S ahogy a mag növekszik, elkezdődik munkájának és tevékenységének a következő szakasza.

Azt kívánjuk, hogy az Isten szőlőskertjében való munka, ily módon, folyamatosan megújuljon.

 

 

 

[1] Müller, F. Max (translation): Kelet szent könyvei, I. kötet, Az upanishadok 1879, Chandogya Upanishad VI, 12.

[2] u.o, Chandogya Upanishad III, 14.3.

[3] Jan van Rijckenborgh: A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása, Haarlem, Rozekruis Pers, 1980, 226. oldal

[4], Jan van Rijckenborgh - Catharose de Petri: Shamballa szerzete, Haarlem, Rozekruis Pers, 1950

back to home pdf share