Európa – gondolatbeli kalandozás

Az európai himnusz egy olyan embert juttat az eszünkbe, aki a „csillagos égbolton” sétál. Az egyetemes tudomány magva, az alkímia üzenete lett elvetve az államközösség kellős közepén.

Európa – gondolatbeli kalandozás

Európa államok közösségének a helye. Ennél azonban sokkal több. Az európai himnusz egy olyan embert juttat az eszünkbe, aki a „csillagos égbolton” sétál, miközben az isteni személyisége utáni vágyával szembesül. Vágyakozásával a felé a forrás felé igyekszik, ami a csillagos égboltról kihord mindent. A himnusz alapján egy ilyen alkímiai-hermészi emberalakot képzelni az európai államközösség közepébe, izgalmas kaland.

Ezt a személyt Friedrich Schiller ábrázolta az „Óda az örömhöz” című versében. Ennek a versnek egy részét később Ludwig van Beethoven 9. szimfóniájának utolsó tétele segítségével zenésítették meg. Ennek a tételnek a fő dallammotívuma vált az európai himnusszá 1972-ben. A himnusz az ember dicsőítő éneke. Az európai himnuszban maga az ember válik hőssé. Képzeljék csak el, hogy nézne ki egy ilyen hősökkel teli Európa. Valószínűleg kimozdítanák helyéből azt a világot, ami azon a tényen nyugszik, hogy valóság és eszmeiség nem létezhet együtt egyidejűleg. Számtalan kulturális megközelítés foglalkozik az emberi fejlődés eme kihívásával. Az egyik az alkímia. Noha mára szinte feledésbe merült, sok ezer éven át kísérte az emberiséget a maga egyetemes bölcsességével.

Azok, akik többet tudnak az alkímiáról és ismerik a hermetikus hagyomány gondolkodását, amelyen alapul, rá fognak jönni, hogy az alkímiában egy erős szellemi áramlat rejtőzik, ami az európai kulturális hagyomány részévé vált. A mai ésszerűen és néha felszínesen gondolkodó ember számára egy alkímiai történet valószínűleg így kezdődne:

 

Az alkímia és az aranycsinálás

Az alkimista egy sötét házban lakott az utca végén. Senki sem ismerte igazán és ritkán lehetett találkozni vele. Gyakran éjszaka járt kint, hogy növényeket vagy kavicsokat gyűjtsön telihold idején. Azt mondják, hogy a királynak dolgozott. A laboratórium és a ház a palota része volt. Az emberek úgy tartják, hogy arany készült ott a király számára. Egyesek rámosolyogtak, mások vizsla szemekkel ólálkodtak a háza körül.

Még ma is sokan mosolyognak, amikor meghallják az alkímia szót. A középkorban és a reneszánsz idején időnként sok olyan ember akadt, aki „aranycsináló” akart lenni és lázasan kereste a filozófusok kövét, hogy meggazdagodjon.

Manapság hatalmas világméretű pénzügyi rendszereink vannak, az arany árát naponta közli a rádió. Az aranytartalékok kulcsfontosságú szerepet játszanak a modern „aranycsinálás” eme rendszerében. Ez a pénzügyi rendszer Európa szívének a része. Vajon a racionális, tudományosan gondolkodó emberek túljutottak az arany iránti kapzsiságukon?

A modern pénzügyi rendszerek és azok botrányai azt mutatják, hogy az arany iránti mohóság manapság csupán egy másik ruhába öltözött. Sokkal több ember foglalkozik az „alacsonyabb formájú arany gyártásával”, a pénzcsinálással, mint valaha bármikor. Sokan jobban hasonlítanak a régi idők alkimista sarlatánjaihoz, mint ahogy azt hajlandóak lennének elismerni.

 

A szellemi esszencia

A komoly, hermetikusan gondolkodó alkimista átkozta az fizikai aranycsinálás próbálkozását, mivel az hiteltelenné tette volna az egyetemes tudást. A hermészi gondolkodás összefüggést teremtett az asztrológia, a csillagászat, a művészet, a természet-tudomány, a filozófia és a vallás között. A „filozófusok kövét” egy olyan lélekállapotnak tartotta, amelyben a szellemi arany létrehozható. A múlt században C.G. Jung különös hangsúlyt helyezett az alkímia szellemi nézetére. Rámutatott, hogy az alkimista írások tele vannak képekkel és jelképekkel.

„Fogd a sárkányt és hagyd, hogy felfalja a napot és a holdat.” – Bárki, aki ez olvassa egy régi alkimista iratban, először magát a képet látja és azután dönti el, hogy kémiai vagy szellemi megoldást keressen-e hozzá. A sárkány alatt talán egy olyan savat kell értenie, ami feloldja az aranyat és az ezüstöt, vagy a sárkányt inkább egy erős lelkű embernek kell tekinteni? Másodlagos értelemben a sárkány jelképezheti mind a materialista ember aranyra éhes lelkét, a sötét, gonosz sárkányt, ami felfalja az aranyat és az ezüstöt, mind pedig az átalakult aranysárkányt, ami megrengeti ezt a világot azáltal, hogy felfalja a napot és a holdat.

Először látjuk a bukott gonosz sárkányt, azután pedig az átalakult aranysárkányt. Ez utóbbi annak az embernek a jelképe, aki békébe merül. Belép abba a mennyei szentélybe, ami megóvja az egész világot a sötét és gonosz sárkánytól. Ily módon a sárkány mind a földi, mind a mennyei ember jelképe. A mennyei emberrel Beethoven 9. szimfóniájában, valamint Friedrich Schiller Óda az örömhöz című versében, is találkozhatunk. Pénzügyi rendszereinkben napjaink alkimistájának földi vagy materialista nézetével találkozunk. Az emberben azonban, aki kettős természetű, mindkettő egyidejűleg megtalálható.

 

Az alkímia lényege

Az alkímia lényege is kettős természetű, akár csak az emberi lélek, amit a két sárkány jelképez. A kétféle lélekterület kétféle érzékelésnek felel meg. A mennyei ember másféleképpen látja a világot:

„A világ egyetlen ősi anyagból áll, ami különböző szinteken rezeg. Ezek a különféle rezgések alkotják minden látható és láthatatlan formának az alapját.”

A teozófus Dr. Franz Hartmann ezzel a rövid megállapítással összegzi az alkímia lényegét. Ebben a tekintetben az alkímia nem csak egy tudomány, egy eszköz ami által a nyers fémekből aranyat lehet készíteni. Az alkímia mindenek felett egy bizonyos életszemlélet és világnézet, amelyben az örökkévalóság a formák segítségével láthatóvá válik. Ez a fajta alkímia lehetőséget teremt az embernek arra, hogy megragadja azt, „ami a világot összetartja.” Jelképesen ez az az Aranysárkány, ami a sötét sárkányt sakkban tartja. Az Aranysárkány az, amelyik az embert átalakítja és elvezeti a mennyei szentélybe.

Ez a kettős alkimista szemléletmód a hermetikus gondolkodásban gyökerezik. Az első alkimista, az alkimisták atyja, Hermész Triszmegisztosz, a „Háromszor Nagy Hermész”. A modern kutatás úgy gondolja, hogy ez egy olyan fedőnév, ami mindazon filozófusok generációit takarja, akik közzétették a gondolataikat.

Az alkímia legfőbb célja a bölcsek kövének a létrehozása. A filozófusok köve az ember legbelső lényében jön létre és a mennyei ember legmagasabb bölcsessége koncentrálódik benne. Az alkímia híd két világ között. A bölcsek köve teszi a mennyei ember erejét világunkban elérhetővé gondolatként, szóként és jelképként. A filozófusok kövével kezdődik az ember földi lényének átalakulása, melynek során a „vízszintes” gondolkodás mellett megjelenik a „függőleges” gondolkodás. Az ember jelenleg egy olyan küszöbön áll, ahol többé nem kerülheti ki a létével kapcsolatos alapvető kérdéseket.

 

A függőleges és a vízszintes gondolkodás

Mennyről és földről való értekezésében a magyar író, Márai Sándor így ábrázolja az ember kettős lényét:

„Az átlagember, aki korlátolt és kényelmes gondolkodású, a világot vízszintesen látja és érzékeli. Az a személy, akinek van elég bátorsága ahhoz, hogy megértse a valóságot, függőlegesen látja a kicsi és a nagy világot. A kétfajta nézet sohasem fér össze, de valahol összeérnek egyetlen találkozási pontban. Ez a találkozási pont néha a kereszt, néha pedig a máglya.”  (Márai Sándor, Ég és Föld)

Az az alkimista, aki az anyagi aranyat hajszolja, nagyban hasonlít a vízszintesen gondolkodó emberhez. Csak abban hisz, amit meg tud ragadni az érzékeivel. Minden mást rögtön nevetség tárgyává tesz. Az ilyen ember elismerés, hatalom, hírnév, gazdagság és gondtalan élet után vágyik. A függőlegesen gondolkodó embert az élet alapvető kérdései foglalkoztatják. Nem csak az anyag látható formáját vizsgálja, ahogy korunk természettudománya teszi, hanem az általunk életnek nevezett összefüggések minősége és változékonysága is érdekli.

 

Európa modern arca

A függőleges gondolkodású alkimista nem játszik jelentős szerepet napjaink Európájában. Európa szíve egymással versengő gazdasági és pénzügyi rendszerekből áll. Ezt a szívet olyan technikai kifejezések jellemzik, mint a kereskedelmi háború, ellenséges hatalomátvétel, stb. A pénz, illetve arany utáni hajsza, az alacsonyabb szintű „aranycsinálás” uralja a gondolkodást, ami a valóság materialista nézetének a következménye.

 

Az európai himnusz és a szellemi alkímia

Ez azonban nem az egyetlen szemléletmód. Paracelsus szerint az alkimista laboratóriumában létezik egy alacsonyabb szintű alkímia és – a hermetikus filozófia alapján – egy magasabb szintű alkímia. Egyik sem lehetséges a másik nélkül.               

„Gyúlj ki, égi szikra lángja,
szent öröm, te drága, szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
mit szokásunk szétszabott,
egy-testvér lesz minden ember,
hol te szárnyad nyugtatod.”

Ily módon Európa a pénzügyi rendszereivel és a mindennapi társadalmi életével az alacsonyabb alkímiát jól ismeri. Annak az alkimista, szabadkőműves embernek a képében viszont, aki az európai himnuszban szerepel, a magasabb alkímia kerül előtérbe. Az európai himnusz a hangsúlyt a társadalom emberi nézetére helyezi.

Schiller az Óda az örömhöz című versében mind az ember kis világát, ami mennyből és földből áll és a vízszintes gondolkodás jellemzi, mind pedig annak a csillagos égboltnak a világát ábrázolja, ami „a látható égbolton túl van”. A függőlegesen gondolkodó ember célja ennek a látható égbolton túli égnek a megpillantása. Égi vándorként átszakítja az égboltot, hogy egy másik világban ébredjen fel és váljon tudatossá.

Mennyi idő kell egy embernek ahhoz, hogy megnyíljon a függőleges gondolkodás számára? Mi történik, amikor a függőleges gondolkodás megingatja a létezés vízszintes szerkezetét? Az európai, modern társadalomban élő ember számára, aki szembesül a himnusz mennyei emberének a képével, minden nap két ajtó áll nyitva. Ő maga az érintkezési pont e között a két világ között, és ily módon élete során újra és újra a kereszt előtt áll, ami felemeli őt a mennybe, néha pedig a máglya előtt, amelyen minden elég, ami nem fér össze a valódi ember lényével.

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: január 29, 2020
Szerző: Heiko Haase (Germany)
Fénykép: Alexander and Franz Kinader via Pixabay CCO

Illusztráció: