the little prince

A kis herceg – a visszatérés meséje - 2. rész

back to home pdf share

vissza: 1. rész

A kis herceg egy kisbolygón lakott, és kisbolygóról kisbolygóra vándorolt, mielőtt a Földre érkezett. Mindegyik törpebolygón egy-egy ember(típus) élt. Ez a kép megfelel az ezoterikus tanításoknak; gömbalakú mikrokozmoszok létére utal. E tanítások szerint az eredeti ember halhatatlan lényként egy igen összetett, gömb alakú életrendszer volt, egy isteni személyiséggel. A szellemi bukást – egy kozmikus katasztrófát – követően már csak sérült, hiányos életrendszer, amely időről időre egy-egy halandó földi személyiséghez kapcsolódik, akinek életfeladata e mikrokozmosz helyreállítása lenne, egy halhatatlan, isteni személyiséget kibontakoztatva.

A kis herceg törpebolygója megfelel a bukott állapot képének. Az ellentétek világához, természetrendjéhez tartozik, ennek minden következményével. Nappalok és éjszakák váltják egymást – méghozzá igen sűrűn a bolygó kis mérete miatt –, s bár egyetlen lakója, a kis herceg, örömét leli a gyakori naplementék látványában, pusztító erők is jelen vannak itt. A rossz magok, sarjak, majomkenyérfák terjeszkedését csak állandó gyomlálással tudja kordában tartani a bolygó gazdája – ez a feladat egy folyamatos, belső, tudattisztító munkára utal. Nemes lélekre vall, nemesi származást feltételez – indokolt hát a kis herceg megnevezés. Nem meglepő, hogy ezen a bolygón nemes virág, egy rózsa kel életre, és kezd kibontakozni. A rózsa azonban kettős jelkép: szúrós, tüskés szára van, virágjának kelyhe viszont pompás, illatos. Olyan, mint az emberi szív, amelyet önző vágyak, indulatok festenek vörösre kívül; beljebb szeretetnek vélt ragaszkodás színezi, legbelül viszont – mint sivatagban a kút – isteni szeretet lakozik, és ontja, vagy inkább ontaná a virág valódi illatát.

A kis herceg rózsája, mihelyst öntudatra ébred, az emberi szív külső burkának megfelelően viselkedik: kényeskedik, kellemetlenkedik, szurkálódik, alakoskodik, követelőzik. Mindezt kifele vetítve és a külső világ viszontagságaitól, támadásaitól tartva védőburát követel magának estékre. A kis herceg egy idő után megelégeli a dolgot. Elhatározza, hogy elhagyja otthonát; utoljára teszi rendbe a kisbolygót, és elköszön a rózsától. A rózsa a szív külső burkától beljebb „lép” ekkor (külső védőburára sem tart már igényt), a szeretetnek vélt ragaszkodás tartományába. Ennek alapján belátást mutat a hibáival kapcsolatban, és kifejezésre juttatja szeretetét a kis herceg iránt, bár őt is hibáztatja a történtekért. Most még részben hiúságból tanúsít megértést és nagylelkűséget; kevélységből tartja vissza könnyeit, melyeket főleg önsajnálatból hullajtana.

A kis herceg útra kel más kisbolygók – mikrokozmoszok – felé. Hat kisbolygót látogat meg, hetedig úticélja már a Föld lesz. Miként a pilótának motorhiba, működési zavar miatt kell kényszerleszállást tennie a sivatagba, ő is „működési hiba” miatt kényszerül elhagyni égi otthonát. Varázslatosan tiszta, gyermeki látása, melyet a pilóta is megcsodál majd (amikor a kalapszerű óriáskígyórajzban meglátja az elnyelt elefántot, a rajzolt ládában pedig a bárányt), cserbenhagyta a kis herceget a rózsájával kapcsolatban, mert nem ismerte fel a virág burkai alatt rejlő Rózsát.

A törpebolygók lakói egytől egyig, rögeszméjük fogságában élő akarnokok, az eredeti mikrokozmoszok isteni személyiségének torz karikatúrái. Egocentrikus földi személyiségként önmaguk körül forognak csupán – a mikrokozmoszok bukása is amiatt következett be a kozmikus ősmúltban, hogy egyre inkább csak kapni akartak, az isteni erőt pedig megtartották önmaguknak.

A király a parancsuralom akarnoka, a hiú a tetszelgésé, az iszákos pedig a kábulaté. E három szerep a világ szemében is könnyen nevetségessé, szánalmassá válik. A következő három akarnok viszont hasznosnak, tiszteletreméltónak tűnhet – noha épp oly megszállottak, fontoskodók, mint az előzőek. Az üzletember javak fölötti uralmat akar, a lámpagyújtogató hamis küldetéstudattal önmaga fölött hatalmaskodik, a geográfus (szó szerint) felszínes ismereteket hajhászó akarnok, aki kutatók felett zsarnokoskodik.

A kis herceg számára közülük legellenszenvesebb az iszákos ember, legkevésbé pedig a lámpagyújtogató. Érdekes, hogy e kettőt mégis összeköti valami: az iszákos kábulatot akar, a másik alvás után sóvárog. Mindkettőnek problémát jelent az ébrenlét. Az iszákos életmódját tekintve is önmaga körül forog: iszik, hogy felejtse a szégyenét, hogy iszik…

A rokonszenvesnek tűnő lámpagyújtogató figurája – a külsődleges vallási szokásokon, parancsokon, szertartásokon keresztül – a hamis világosság kényszeres fenntartására is utal. A vallás ily módon történő „űzése”, gyakorlása valóban ópium – hasonló az iszákossághoz. Viszont különbözőképpen viszonyulnak önmagukhoz: az iszákos (nem alaptalanul) leszólja saját magát, míg a lámpagyújtogató (alaptalanul) felmagasztalja.

A hatféle rögeszmés alak közül a királynál találkozhatunk egy bölcs mondással is: „Hát akkor ítélkezzél saját magadon – mondta a király. – Ez a legnehezebb. Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint másokon. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”

De a király „vizet prédikál és bort iszik”, mert az ő életvitele nem erről a bölcsességről tanúskodik. A kis herceg viszont a későbbiek során egyre inkább eszerint gondolkodik, eszerint él – különösen a rózsájához fűződő viszonyában. A geográfus javaslatára azután hetedikként a Föld bolygót keresi fel.                                                         

A kis herceg a szaharai sivatagban ér földet. A sivatag, miként a rózsa, kettős jelentéssel bír. Egyfelől a világ hiábavalósága, terméketlen pusztasága, másfelől a lelki szegénység és a letisztulás színtere, a világi hívságoktól való eltávolodással és próbatételekkel.

Hősünk itt elsőként a kígyóval találkozik éjjel. A kígyó szintén kettős jelkép. Negatív értelemben az álnokság, kísértés mintaképe, és miként a „kalapos” kígyórajz mutatta, egyben nyeli el és emészti meg az áldozatát. Legveszélyesebb fajtája a mérgeskígyó, gyorsan ölő méreggel a fogában. A méreg átvezet a pozitívumokhoz, hiszen kis mennyiségben orvosság. A kígyó az okosság jelképe is, értékes kincseket (rejtett tudást) őriz. Képes levedleni a bőrét, így az újjászületés szimbóluma is. Egy ilyen összetett vonásokkal bíró lény szervesen illeszkedik mindahhoz, amit a sivatag jelent.

A kis herceg tehát ővele találkozik először a Földön, és ő fog közreműködni hősünk távozásában is. Ő köszönti és búcsúztatja, sokféle képességéről tanúbizonyságot téve.

 

folytatás:  3. rész

back to home pdf share