Free

„A lélek birodalma szabad” 1. rész

back to home pdf share

Az embernek el kell rejtenie a nyugtalanságát és a szomorúságát, át kell élnie és el kell viselnie, de nem szabad teljesen átadnia magát neki – (1)

írta Etty Hillesum 1942. június 11-én. Ez a háborús naplójából származó idézet kétségtelenül nem csak az akkori válságos időszakra, hanem akár a mostanira is vonatkoztatható.

Nem messze attól a helytől, ahol Anna Frank írta híressé vált naplóját Amszterdamba való meneküléséről a II. világháború idején, egy másik zsidó származású nő, Esther (Etty) Hillesum szintén naplót írt. A csaknem egy időben született írások – mintegy 35 évnyi eltéréssel – a háború után világszerte ismert olvasmánnyá váltak.

Itt, Amszterdamban, a Gabriël Metsu straat 6. szám alatt, egy második emeleti szoba utcára néző ablaka előtt álló asztalnál írta meg Hillesum lebilincselő beszámolóját egy húszas évei végén járó, szikrázóan fiatal zsidó nő lelki fejlődéséről és azokról a bonyolult, mégis könnyen felismerhető érzéseiről, melyekkel a háború idején kellett szembesülnie. Tetteit önkritikával szemléli, és nyíltan ír szexualitásáról éppúgy, mint szellemiségéről, vágyaival való küzdelméről, elszigeteltségéről, de különösen egyre erősebb kapcsolatáról

      azzal a bennem lévő legmélyebb dologgal, amit – jobb híján – egyszerűen Istennek hívok.

Naplója egy örömteli, ugyanakkor fájdalmasan megélt belső szabadság felé való törekvés megkapó tanúbizonysága. A lazán kapcsolódó szövegtöredékeket természetesen erősen áthatja a közvetlen környezetében zajló fenyegetések és kegyetlen üldöztetések szörnyű háttere, melyek elől végül ő maga sem menekülhetett. Etty Hillesumot 1943. november 30-án Auschwitzban kivégezték.

Etty írásai csak az 1980-as években kerültek kiadásra, azonnal komoly érdeklődést keltve hazájában éppúgy, mint világszerte. Munkájának késői felfedezése azonban aligha tükrözte teljesen tapasztalatainak és megfontolásainak valódi mélységeit. A sajtó kezdetben „liberális szellemű” nőként festette le, aki egyszerre intellektuális és érzékeny. Kétségtelenül olyan kombináció ez, ami alapján a 80-as években a „liberális” skatulyába volt őt a legegyszerűbb beilleszteni. Nemsokára azonban egyre jobban megértették és csodálták ebben az antiszemita korszakban tanúsított szellemi erejét, gondolatvilágának mélységét, és legbensőbb érzéseinek hatókörét. S nem csak ezeket; naplójának számos részletében olyan kész életleckék találhatók, melyekhez a társadalmi keretek csak negyven évvel később nőttek föl igazán. Az élet elidegeníthetetlen értékeinek – minden egyházi kapcsolaton túlmutató – rendkívül személyes, belső keresése választ ad a nyolcvanas évek gyors ütemű egyéniesedésére, és a társadalmi, egyházi normák széttöredezésére is.

Az évek során így vált Etty Hillesum „liberális szellemű nőből” a „Múzeum tér szentjévé”. (Utalva ezzel többek között a mai Van Gogh Múzeumnak, a Kortárs Művészeti Múzeumnak, vagy a Concertgebouw-nak otthont adó amszterdami Múzeum térre, melyre Esther Hillesum ablaka nézett. a szerk.) Jelentőségét tekintve mára a holland irodalomtörténet szilárd értékévé vált, életművét 75 évvel a háború után 18 nyelvre, köztük magyarra fordították le. (A megzavart élet – Etty Hillesum naplója; Gondolat Kiadó, Budapest, 1994) Szülőhelye, Middelburg városa pedig olyan tanulmányi központnak ad otthont, amely többféle nézőpontból vizsgálja és mutatja be az írónő munkásságát.

Etty Hillesum mindjárt a naplója elején feltárja életcélját:

Ígérem, hogy egész életem során azt a csodálatos harmóniát, azt az alázatosságot és igaz szeretetet fogom keresni, amit a legjobb pillanataimban lehetségesnek érzek.

Ez a szeretet nem önzésből születik, telve vágyakkal és elvárásokkal. Ez a szeretet nem vár viszonzást, hanem alázatra épül, épp ezért nincsenek elvárásai. A valódi szeretet a lélekből ered, a léleknek szól, és a lélek által valósul meg. Ám abban a helyzetben, melyben Hillesum találja magát, lelke még sok csapdával találkozik:

Még nincs meg az alapdallamom. Még hiányzik egy állandó, rejtett áramlat. A belső forrás, amelyből táplálkozom, rendre elapad; ráadásul túl sokat gondolkodom.

Ám minél intenzívebb és megalázóbb tapasztalatok érik, annál erősebbé válik a belátása, annál jobban növekszik lelki ereje:

A megaláztatáshoz ketten kellenek: a megalázó, és mindenek felett a megalázott, aki hagyja magát megszégyeníteni. Ha az utóbbi hiányzik, ha valaki passzív módon immunis bármiféle megalázástatásra, akkor a megalázás szándéka elpárolog a levegőbe.

Fejlődési folyamatának egyre kevésbé csak külső szemlélője, hanem fokról fokra, boldogan azonosul érlelődő szellemi fejlődésével, melyet „a világ legjobb helyén”, az íróasztalánál tud a legkifejezőbben formába önteni. Legbensőbb lényének keresése központi helyen áll az életében és ettől semmi sem képes eltéríteni, még két férfival való, szinte egyidejű, finoman ábrázolt szerelmi tapasztalatainak mozgalmas útja sem.

A legtökéletesebb és legharmonikusabb hitvesi ágynál mindig is jobban fogok értékelni egy rendetlen asztalt, tele könyvekkel és papírokkal, ami csak az enyém.

Számára az íróasztal a misztérium helye, ahol az ember többet tanulhat, mint saját maga. Ez önkéntelenül is Lao Ce-re emlékeztet:

A bölcs ember mindig a megfelelő helyen él. (2)

Útja vége felé járva józanul képes tanúbizonyságot tenni a valódi szeretetről; lélektüzének lángja minden gyűlöletet átéget. Egy Gestapo tiszt iránt, aki durván rendre utasítja, képes megértést és személytelen szeretetet tanúsítani.

Mivel ez az egyetlen módja annak, hogy megtartsuk az emberiségbe és a jövőbe vetett hitünket...

Etty-t letartóztatják és egy westerborki táborba viszik, ahol felméri nyomorúságos és reménytelen helyzetét. Naplója végén mégis ezt írja:

Hadd legyek én a tábor gondolkodó szíve!

Etty Hillesum rendkívül művelt volt, keresésében kora gyermekkora óta számos jól ismert könyv, költő, író és filozófus volt segítségére, akiket az ő „legnemesebb lelkeinek” nevezett. A Biblia, Vestdijk, Van Eeden, Verwey, Dosztojevszkij, Puskin, Rilke, Jung, Schubart, Buber, Máté evangélista, Pál apostol, Kempis Tamás és Assisi Ferenc mind-mind az ő hű barátai voltak. Hillesum teljesen sajátjává tette lelki világukat, miközben írásaiban ma is szinte észrevétlenül vezet be minket szellemi panteonjába – őt olvasva mintha időn és téren kívül kerülnénk.

A Biblia, úgyszólván, mindig a keze ügyében volt az asztalon. Máté volt a legkedvesebb evangélistája. Minél közelebb került amszterdami tartózkodásának drámai vége, annál inkább Máté vált a szószólójává Krisztus bölcsességének, az ő beszámolója szolgált vigaszul egyre nyomasztóbb helyzetében.

Azért azt mondom nektek, ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-e az élet a tápláléknál és a test a ruházatnál?

Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a saját dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. (3)

Pál jól ismert szavait is idézi:

És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is,

szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. (4)

Ezt a tételt édesapja másnapi érkezése alkalmából a következőképp fejti ki:

Nagyszerű elmélet, hogy az ember érezze magát kellemesen, de te mitévő légy, ha a szeretet megnyilvánulásának legkisebb jelére is összerándulsz? Nem, a szeretet apró kifejeződései egyáltalán nem maguktól értetődők. Itt valami igazán alapvető, nehéz és jelentős dologról van szó. Arról, hogy ne felületesen, hanem belsőleg, valóban szeresd a szüleidet. Bocsásd meg nekik mindazokat a nehézségeket, melyeket a puszta létükkel okoztak neked: a hozzájuk való kötődést, bonyolult létük terhét, mely hozzáadódik a te saját nehéz életedhez.

Etty valószínűleg apja hatására – aki gimnáziumi igazgató és klasszikus nyelvek tanára volt Deventerben, a Németalföldről kiinduló szellemi megújulási mozgalom, a devotio moderna bölcsőjében – ismerkedett meg Kempis Tamás (1380-1471) műveivel. A Krisztus követése a Biblia után a legismertebb vallási témájú könyv, a keresztény életbölcsesség kvintesszenciája, mely Kempist a korabeli mozgalom kulcsfigurájává tette. Etty a következőképp idézi őt:

Szívében minél inkább osztatlanná és bensőjében egyszerűvé válik az ember, annál könnyebben jut egyre több és magasabb rendű szellemi javakhoz, mivel a tudás fényét felülről kapja.

Más szavakkal, az ember belső lényének nem szabad elaprózódnia, ezerféle külső dologra irányulva, hanem csakis egyetlen célra kell összpontosítania: Isten hangjának meghallására.

Apját, Louis Hillesumot a megszálló erők zsidó származása miatt durván eltávolították állásából, ekkor megindító beszédet intézett diákjaihoz és kollégáihoz. Beszédét a devotio moderna deventeri úttörője, Geert Groote (Gerardus Magnus) szavaival zárta:

Számomra mindennél fontosabb, hogy szellemileg örvendjetek.

Megkapó a párhuzam lánya életszemléletével. Etty is igyekszik megőrizni belső szabadságát és derűs kedélyét minden elnyomással szemben. Ezt a bizsergető belső örömöt mindketten erőteljes lélekéletükből nyerik. S aki a lélekből él, tudja, hogy a világosság fénylik a sötétségben – ezt mindketten tanúsítják, csakúgy, mint a Krisztus követése (5) híres első mondata:

Aki engem követ, az nem jár sötétségben.

 

(Folytatjuk 2. rész)

 

1. Etty Hillesum: Het verstoorde leven. Dagboek van Etty Hillesum (Egy derékba tört élet. Etty Hillesum naplója) (1914-1943), Uitgeverij Balans 2014

2. E. Nooyen: Mysteriën van Tao en de Daodejing, (A Tao misztériuma a Tao Te King nyomán) 100. oldal, Rozekruis Pers, Haarlem 2016

3. Máté 6:25

4. Pál levele a Korinthusbeliekhez, 13:3

5. Kempis Tamás: Krisztus követése, első latin kiadás

back to home pdf share