Calw

A ‘másik’ Johann Valentin Andreae

back to home pdf share

Egy igazi nevelőnek kiegyensúlyozottnak kell lennie és négy kiváló erénnyel kell rendelkeznie: méltósággal, őszinteséggel, szorgalommal és nagylelkűséggel. Bárki képes munkára biztatni, szabályokat és előírásokat szabni, parancsokat osztogatni, illetve írásba adni. Hiányzik azonban a lényeg felismerése, az erőfeszítések támogatása és a szorgalom megteremtése, valamint a források megfelelő használatának megmutatása, és végül az, hogy mindezt összhangba hozzuk Krisztussal. Ez olyan keresztényi munka, amit a világ minden kincsével sem lehet megfizetni.

Ez egyike azon pedagógiai előírásoknak, amit Johann Valentin Andreae egy szebb jövő távlataként állított kora ifjúsága elé.

Közismert tény, hogy Andreae (Herrenberg 1586 – Stuttgart 1654) a Rózsakeresztesek Kiáltványa (Fama) és Hitvallása, valamint az Alkímiai menyegző szerzőjeként vált ismertté. A rózsakeresztes kiáltványok szerepéről folyó vita azonban már régen elhomályosította azt a tényt, hogy ez a kivételes tehetségű német teológus, költő, drámaíró és lelkész egyben az oktatási és társadalmi reformok úttörője is volt. Gyakran túlságosan szerény volt ahhoz, hogy az elképzeléseit nyilvánosságra hozza. Pedagógiai indítványainak széleskörű terjesztését inkább egy fiatalabb rokonlélekre, Comeniusra hagyta, akivel levelezésben állt.

Andreae egész életében arra törekedett, hogy a fiataloknak „hamisítatlanul adja át Isten szavát”, és hogy létrehozzon egy „Krisztusban való testvériséget”, ami elősegítené az emberiség boldogulását. Évtizedekig azzal a látomással élt, hogy létrehoz egy testvériséget Németország-szerte élő tanult barátaiból, akik kicserélnék a gondolataikat és elképzeléseiket annak érdekében, hogy az egész emberiség jólétét egy magasabb, szellemi szintre emeljék. Ez volt minden tettének és publikációjának mozgatórugója. Élete végén sajnálattal kellett megállapítania, hogy ez az elképzelés sohasem talált termékeny talajra.

 

Hét éves kortól való oktatás

Andreae rettegett társadalomkritikus volt, aki éles tollával többek között azért harcolt, hogy a gyermekek oktatását hét éves korukban kellene elkezdeni. Megtervezte a matematika tanítás látványos módját, fél évszázaddal megelőzve ezzel Comeniust. Andreae sok ihletet kapott egy amszterdami úttörő csoporttól, az úgynevezett „Virágzó szeretet testvéreitől” (‘Broeders in Liefde Bloeyende’). A kartográfus Gerard Mercator és Ortelius, a történész Van Meteren és a világhírű jogtudós Hugo de Groot munkáit tanulmányozta. Utóbbi munkáit le is fordította, ahogy a leideni filozófus Justus Lipsius-ét is. Nagyra értékelte Jacobus Arminiust, a tiltakozók alapítóját is, akit „a kereszténység atlétájának” nevezett.

1605-ben barátkozott össze egy holland könyvárussal és tudóssal, Johannes van der Lindével, aki Tübingenben lakott. Van der Linde kölcsönzött neki egy könyvet, amihez Németországban nagyon nehezen lehetett hozzáférni. Andreae-t annyira lelkesítették a holland fejlődések, hogy Anspach márki javaslata nyomán elhatározta, hogy Hollandiában fog letelepedni. A németországi Vaihingenben történő lelkészi kinevezése azonban ezt nem tette lehetővé.

Andreae oktatási céljai nem elsősorban a társadalmi nevelésre összpontosultak. Szeme előtt mindig az lebegett, ami a számára a legfontosabb volt: a belső királyság, az emberben lévő Isten vagy a Fama szavaival élve: az Aranykor.

Andreae, aki az emberi jogok aktivistája volt még mielőtt azokat írásba foglalták volna, a lányok és asszonyok egyenjogúsága érdekében is szót emelt:

Nem értem, hogy a női nemet, mely természeténél fogva éppoly fogékony, korunkban miért fosztják meg a tanulás lehetőségétől.

Az eszményi, utópisztikus keresztény államról szóló elképzelése szerint, melyre a Krisztiánopolisz (1619) című könyvében utal, a nők is betölthetnek minden hivatalt.

Andreae szerint egy ilyen keresztény társadalomban az embernek végül sikerül hátrahagynia minden földi dolgot. Csak ezután kérdezheti meg önmagától, hogy valóban megérti-e a Jó, Igaz és Szép valóságát. Azok, akik ezt önmagukon kívül keresik, csalódni fognak, mert éppen a világi létük az, ami a tiszta észlelés útjában áll.

Aki elhagyja a természetet és aláveti magát a szellemnek, mely szabad, az az egyetlen, valódi és jóságos Istenben biztonságra talál. Leírhatatlan örömmel fogja látni és tapasztalni, nem egy felhős vagy színezett égbolton keresztül, hanem kristálytisztán, hogy az egész világ a középpontján nyugszik. S ily módon, érzékei páratlan örömként fedezik majd fel a művészet kezdő vonalait, a dolgok elsődleges kiindulópontját.

S ez a kiindulópont Andreae számára a szeretet, - a teremtés és az ember, aki a teremtés csodája, valamint a belső Krisztus iránt való mindent átfogó szeretet.

 

Szőrszálhasogatás

Johann Valentin Andreae kiemelkedő jelenség volt a dél-német diákvárosban, Tübingenben. Ez a csodagyerek húsz éves korában „extremissimo doctus” (kimagasló tudású) fokon végzett. Elege lett azonban az egyetemi környezetből. Csupa kicsinyes embert látott, akik alantas tréfákat sütöttek el egymás rovására. A fiatal Andreae szíve nagyobb távlatok után vágyott:

Inkább az úgy nevezett eretnek valdensek pártján állok, akik az életet a tannal hangolják össze, mint azokkal, akik úgynevezett igaz-hívőknek tartják magukat itt. Az utóbbiak azt hiszik, hogy valódi hittel rendelkeznek, de közben nem veszik észre, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a szeretetteljes élet egyszerű szabályát.

Andreae az egyetemen kívüli körökben keresett barátokat, így ismerkedett meg Tobias Hess-el 1607-ben.

Hess rendkívül művelt ember volt: zseniális bibliaismerő, alkimista és Paracelsusi nézeteket valló orvos. Egy másik barátja Wilhelm von Wense lett, egy lüneburg-i nemes, aki mindig kitartóan támogatta Andreae-t pénzügyileg is és arra biztatta, hogy folytassa a világméretű testvériség létrehozására irányuló munkáját. Von Wense hozta össze Andreae-t Christoph Besold-dal, a kiváló íróval és jogásszal. Besold-ot Andreae-hoz hasonlóan gyakran felháborította az erkölcsi romlás, a tiszta belső vallás fokozatos elvesztése és a tudomány, valamint a kormány hazugságai. Ők négyen alkották, néhány más barátjukkal együtt, a „Tübingeni kört”.

 

Kiáltványok

A tübingeni kör tagjai új módon, nyitott elmével akarták a tudományt fejleszteni. Felismerték azonban a tudomány túlzott materialista fejlődésének a veszélyét is. A tübingeni szellemiségek szabadon és korlátlanul gondolkodtak, de soha sem feledkeztek meg Krisztusról. Az akkor népszerű „Az igaz kereszténység négy könyvéből” (80 kiadást ért meg!) nyertek ihletet, melynek szerzője Johannes Arndt lelkész volt, akivel Andreae hosszú ideig levelezett. A négy könyv címe: A tudatosság könyve, Az élet könyve: Krisztus, A belső ember könyve és A Természet könyve. Paracelsus tanításai, melyek Arndt negyedik könyve nyomán születtek, szintén nagyon népszerűek volt a tübingeni barátok körében.

Ez volt az a légkör, melyben a rózsakeresztes kiáltványok születtek. A Fama Fraternitatis-t és a Confessio Fraternitatis-t Andreae tudomásunk szerint 1608-ban illetve 1609-ben írta. Önéletrajzában, melynek címe Vita ab Ipso Conscripta, Andreae azt írta, hogy az Alkímiai menyegzőt is ő írta 1605-ben, tehát még meglehetősen ifjú fejjel (Tizenkilenc évesen! A ford. megj.).

 

Calw

Említésre méltó Andreae kapcsolata a festői dél-német várossal, Calw-val (23 ezer lakosú kisváros a Baden-Württemberg tartományban), melynek ezeréves szellemi múltja van. Már a tizenegyedik században felhívta magára a figyelmet, mivel a Calw-ban lévő Hirsau kolostor egy a szerzetesrendekre vonatkozó hatékony úttörő reformnak volt a központja, aminek a szerzetesi eszmény gyakorlati megvalósítása volt a célja.

1620 és 1638 között, a harmincéves háború idején, Andreae éppen ebben a városban, Calwban volt főpásztor… és munkája nyomot hagyott a város életében.

Andreae létrehozott egy jótékonysági alapítványt kiemelkedő adományozásokkal, ami egészen 1979-ig működött. Ennek a kezdeményezésnek hála Calw mindig viszonylag gyorsan talpra tudott állni a háborús károkból, melyeknek áldozatul esett. Calw-ban van egy Andreae ház, ami az evangélikus egyház tulajdona. Andreae címere látható a Miklós kápolnában, ami a Nagold folyó hídján van, valamint több más helyen is a városban. A közeli Bad Teinach templomában van egy barokk oltár: Die Kabbalistische Lehrtafel der Prinzessin Antonia (Antonia hercegnő kabalisztikus tantáblája). Az egyik tábla az egyetemes tanításokat ábrázolja kabbalista jelekkel és rózsakeresztes jelképekkel. Andreae – aki szintén szerepel a képek között – szorosan együttműködött ennek a táblának a létrehozásában és buzgón bátorította a hercegnőt ennek a művészi munkának a folytatására.

Az Andreae családnak még „demográfiai” hatása is van Calwban. Két lánya a város előkelőségeihez ment férjhez és ezek a kapcsolatok kezdtek gyümölcsözőek lenni. Nyolcvan évvel ezelőtt egy felmérés során kiderült, hogy a középiskolás tanulók mintegy 10 %-ának felmenői között megtalálhatóak Andreae ősei.

S aztán ott van Wimberg kiemelkedő szerepe! Azt mondják, hogy Andreae felment erre a hegyre néhány hívő emberrel, amikor Calw nagy megpróbáltatásokkal nézett szembe a harmincéves háború idején. Andreae ott imádkozott Istenhez, hogy mentse meg a várost a további csapásoktól. Ugyanezen a helyen, a Wimberg hegyen található ma a modern rózsakereszt, a Lectorium Rosicrucianum konferenciahelye.

 

Fényes út

Johann Valentin Andreae bizonyosan gyakran érezte magányosnak magát úttörő élete során az értetlenség miatt. Szíve és feje sokszor önmagánál sokkal messzebb járt. Nem több mint négyszáz évvel a halála után derült ki – utólag –, hogy a jövő vált Andreae legjobb barátjává. Az a fényes út, melyet Andreae létrehozott, noha gyakran gúnyolták ezért, mégis sok ember számára jelent ma is nagy üdvösséget.

 

Örömmel akarok énekelni

Örömmel akarok énekelni ma reggel,

a szívem kitárul az isteni szeretetben.

Isten minden ajándékát örömmel megköszönöm,

el akarom csendesíteni a gondolatokat, Istenben megvan mindenem.

 

Örömmel akarok Isten tervén és művén dolgozni,

erősíteni a gyenge karokat, hogy ne rettenjenek meg a meredek hegytől.

Örömmel halok meg, hogy elnyerjem a boldogságot,

a mennybe jutás a célom!

(Johann Valentin Andreae verse után szabadon)

 

 

---------------

 

Források:

Jan Peter Burger: Coornhert – Fény Európában, Rozekruis Pers, Haarlem 2019 (3. kiadás).

Ernst Harnischfeger: Barokk misztika a teinach-i tantábla világképe, Stuttgart 1980. Szeretnék őszinte köszönetet mondani a herrenbergi Hofscheuer kulturális központban lévő városi könyvtár dolgozóinak.

Govert Snoek: A holland rózsakeresztesek, főleg a tizenhetedik század első felében, Rozekruis Pers, Haarlem 2006.

 

 

 

 

back to home pdf share