Binary

A mátrix egy holografikus szimuláció?

back to home pdf share

Mi történik, amikor egy bizonyos dolgot tapasztalatunk? Az információs technológia szerint ezt a tapasztalatot „részekre bontjuk” és adatcsomagokként tároljuk, amit „memóriának” hívunk. Ezek a tömörített fájlok összefüggő egészként jelennek meg. A fizikai világ adathalmazokból épül fel, halmozott adatokból, egy olyan hálózatból, amit mátrixnak nevezünk.

Az a felfogás, hogy egy mátrixban élünk, nem új keletű. Valójában nagyon régi. A korai századok gnosztikusai az „erők hatalmáról” beszéltek, - ezek az „archonok” - melyeknek nagymértékű tömörülései alkotják az „Eonokat”.

Mi pedig továbbra is emlékeket gyártunk. Pillanatról pillanatra adatfájlokat készítünk. Miért tesszük ezt? Miért olyan fontos ez? Talán ebből áll az élet? Miért igyekszünk a tudatunk óriási lehetőségeit arra korlátozni, akik és amik jelenleg vagyunk, csak azért, hogy minden áron életben tartsuk a mátrixot?

Nos, ennek számos oka van. Nem csak arról van szó, hogy nem sokat tudunk annak a mátrixnak a lényegéről, ami ránk van kényszerítve azért, hogy automatikusan azok szerint a szabályok szerint töltsük be a valóságot, ami a DNS-ünkbe bele van kódolva. Hanem arról is, hogy nem rendelkezünk őszinte és tárgyilagos erejű érzékeléssel. E miatt a valóságot nem megfelelően, hanem illuzórikusan érzékeljük.

Azért sem tudjuk elképzelni, hogy a világ egy holografikus valóságutánzat, illetve „mátrix”, mert nem merjük elismerni a mátrix teremtésének és folyamatos létének a kiváltó okát, miszerint ezt a mátrixot nem emberi erő, illetve erők hozták létre azért, hogy az emberiséget állandó rabszolgaságban tartsák -

  • holott még az elismert tudósok is megállapították, hogy a valóság tényleg csak szimuláció;
  • holott számos kultúra legendái és mítoszai a valóságot illúziónak tartják és némely történet még egy ilyen mátrixnak a szándékos és gonosz tervéről is említést tesz;
  • holott hányszor figyelmeztettek minket, hogy szüntessük meg az érzékek megkötő és szívó erejét, hogy végre lehetőséget adjunk a tiszta és teremtő érzékelésnek és felismerjük, hogy a mátrix adattömege nem más, mint illúzió.

 

Részlet a filmből:

Morfeusz: A mátrix mindenütt jelen van, körülvesz minket, még most is, ebben a szobában. Láthatod, ha kinézel az ablakon, vagy ha bekapcsolod a tv-t. Érezheted, amikor dolgozni mész, amikor templomba mész, amikor befizeted az adót. Ez az a világ, amit a szemedre húztak, hogy eltakarja előled a valóságot.

Neo: Mi a valóság?

Morfeusz: Az, hogy rabszolga vagy, Neo. Ahogy mindenki más, te is megkötözve születtél meg… egy börtönbe, amit nem tudsz érzékelni semmilyen módon. Ez az elme börtöne.

Tudatos cselekvésre van tehát szükség, mert óhatatlanul felmerül a kérdés: miért hagyja a lelkünk, hogy álomban tartsák egy mesterséges mátrixban? S főként az a kérdés, hogy hogyan tudunk elszakadni a mátrixbeli identitásunktól?

Az utóbbi kérdés manapság kedvező konstellációban áll, ami azt jelenti, hogy ebben a században láthatóvá tehetjük azt a szoftvert, azt a mesterséges rendszert, ami irányít minket. A Neptunusz finom-anyagi erői képesek „megmutatni” ezt a rendszert a tudatunk számára, mivel helyreállítják a tiszta, tárgyilagos érzékelésünket.

A „hogyan szabaduljunk meg a mátrix-beli identitásunktól” népszerű kérdéssé válhat napjainkban, a gyakorlata pedig egy rendkívül tudatos folyamat, amelynek során képessé válunk arra, hogy feltétlenül megismerjük és megszabadítsuk magunkat. Ugyanis általa ki tudjuk küszöbölni az érzékek, valamint a rájuk összpontosító rendszerek szívóerejét és fel tudjuk ébreszteni az ember valódi érzékszervét halálos álmából. Mert a mátrix, amiben civilizációként élünk, teljes mértékben fogságban van.

 

Hamis valóság

Kétségtelenül léteznek olyan magasztos erők, ragyogó és teremtő rezgések a magasabb valóságban, amelyek segíthetnek a fogoly civilizációknak abban, hogy magukhoz térjenek – egy külső forrás segítsége nélkül.

Hatalmas segítséget jelent az, amikor felfedezzük, hogy létezik egy tudatmező – nem csak a mi naprendszerünkben –, amit olyan halhatatlan lelkek tartanak fenn, akik a saját belső tudatuk alapján egységben élnek az eggyel, a végtelen teremtővel és nem ismerik a halált. Ahogy az is segít, ha tudjuk és elfogadjuk, hogy létezik egy egyetemes testvériség, amelyik támogatja az emberi élethullámok önmegvalósulását mindenütt, ahol csak lehet. Beavatkozniuk azonban nem szabad, az emberiség alapvető szabadsága nem teszi ezt lehetővé, mivel nekünk „magunknak” kell megvalósítanunk a saját megszabadulásunkat.

Nekünk magunknak kell felismernünk a mesterséges intelligenciát, a hamis valóságot, amivel a mátrix, a mi függőségeink és adatgyártásunk alapján, önmagát „táplálja”.

Úgy tűnik, hogy a hamis valóság egyelőre még biztonságosan kezelhető a technológia által. Például egy számítógép mesterséges intelligenciája által. Nemsokára viszont eljön az az idő a világunkban, amikor az algoritmusosan szabályozott valóságok önállósítják magukat és felfedezik, hogy hogyan tudják feltölteni magukat, hogyan tudnak hozzáférni a rezgésszintekhez ember által irányított mesterséges intelligencia nélkül. Akkor pedig sokkal rosszabb helyzetbe kerülünk.

Eközben ihletet meríthetünk a hatalmas univerzumban élő sok más élethullám segítő erejének „tanításából”. Ne felejtsük el azonban, hogy nem ezek „tanítanak” minket, hanem a saját szabad akaratunk jut el, megszabadító módon, ahhoz a belső elhatározáshoz, hogy a tiszta érzékelés tudata által cselekedjen, ami a mátrixtól mentes energiát a szükséges személytelen és feltétlen szeretetre fogja összpontosítani. Ez pusztán Krisztus erővel működik, mivel Krisztus szelleme a szabadság és a megszabadítás szelleme.

Mindazonáltal a mátrixtól való elkülönülés „kényszerhelyzetet” von maga után. Abban a pillanatban, amikor az ember felébred a hamis valóságból, amikor rájön, hogy mindeddig külső erők összefogása éltette, akkor ez a belátás arra kényszeríti az embert, hogy helyreállítsa önmagát. Ily módon eljut önmaga legbelső lényéhez.

Innentől kezdve a tiszta érzékelés szerve magasabb lélekerőként aktívvá válik és az ember ezt az energiát egy olyan új valóságra összpontosíthatja, ami a halhatatlan lelkek életterületének felel meg. Isten ereje belső Krisztus tudatként működésbe lép.

Akkor ismeretet szerezhetünk a tiszta, torzításmentes mátrix hermetikus tudásából is. Ez az a mag, amiből a hegyi beszéd titkos értelmében, a bölcsességben, ami csendben gondolkodik, lehetségessé válik az újjászületés.

Akkor az újjászületett ember

Isten, Isten Fia, mindenható és minden erő birtokosa lesz.

Így jut el az ember önmaga belső lényéhez.

back to home pdf share