Négy interjú az igazi önvalóról 2. rész: Muhô zenmester (japán zen buddhista)

„Amikor azt kérdem magamtól, hogy mi az önvaló, akkor valódi énem néz szembe önmagával.”

Négy interjú az igazi önvalóról 2. rész: Muhô zenmester (japán zen buddhista)

LOGON: A szellemi út valódi énünkhöz vezet. Mit jelent az önvaló az ön számára?

Muhô: A kérdező azt a merész megállapítást teszi, hogy az út az önvalóhoz vezet. Ily módon az ember éppoly könnyen azt is állíthatná, hogy az út az önvalótól származik. Azaz az önvaló járja az utat. A zen filozófia az útról, mint körről beszél. Ennek az útnak az önvaló a kezdete és a vége. Amikor azt kérdem magamtól, hogy mi az önvaló, akkor valódi énem néz szembe önmagával.

 

Kicsoda az ember, amíg rá nem ébred az önvalójára?

Az ember soha sem vált el igaz önvalójától. A gyermek körülbelül két éves kora táján kezdi fokozatosan azonosítani magát azzal a szereppel, amit az élet tartogat a számára. Megtanul különbséget tenni az „én” és a „te” között. Azután néhány év múlva azt kérdezi magától: „Miért »én« vagyok? Miért nem valaki más? Miért vagyok egyáltalán itt? És ki kérdezi ezt?” Sok ember teszi fel ezeket a kérdéseket már gyermekként is. Az ilyesfajta kérdésekben az önvaló visszhangzik emlékeztetőként arra az állapotra, ami akkor volt, mielőtt még azonosította volna magát az emberi szerepével.

 

Akkor tehát kicsoda az ember? Ez felébredés, illetve átalakulás kérdése vagy valami másé?

Az ember a szerepe előtt és után igazi önvalója. Az ember azonban még a valódi énjére való ráébredés után is ember marad. A lényeg az, hogy teljesen úgy éljen, hogy ne feledkezzen meg az önvalójáról, ami az egyénisége mögött létezik. Az ember ismételten játssza a szerepet, de tudja, hogy ez csak egy játék.

 

Meg tudjuk állapítani, hogy valójában ki járja az utat?

Az ember nem járná az utat, ha az önvalója nem indítaná őt erre. Az önvaló pedig nem járhatná az utat, ha az ember nem adna hozzá lábakat.

 

Ön szerint a napi élet szempontjából – és általában az emberiség szempontjából – mennyire fontos az, hogy az ember ráébredjen az önvalójára?

Ha az ember kívülről figyeli a játékot rájön, hogy sem a nyerésnek sem a vesztésnek nincs semmi jelentősége. Ekkor új szabályok szerint játszik. A bodhiszattva szabályai szerint: adni, szeretettel szólni, másoknak segíteni és nem tenni különbséget.

Ezekkel az új szabályokkal nagyobb öröm a játék. Az ember abban reménykedik, hogy a többi játékosnak is felnyithatja a szemét. Segít nekik, hogy emlékezzenek az önvalójukra és hogy visszatérjenek abba az állapotba, amiben egykor voltak, mielőtt még minden csupán arról szólt, hogy ez az egy személy nyer vagy veszít.

 

Köszönjük, Muhô úr.

—————-

 

Muhô apát Berlinben született 1968-ban Olaf Nölke néven. Filozófiát, japán tudományokat és fizikát tanult. Tanulmányai során Japánba látogatott és egy évet töltött ott, ebből hat hónapot az Antaiji-beli zen kolostorban. Itt vált később szerzetessé, majd 2002-ben követte mesterét a kolostor apátjának székében. Muhô úr esszéket, könyveket ír és fordít, köztük Kôdô Sawaki írásait, aki az elődjének az elődje volt.

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: június 13, 2019
Szerző: Carin Rücker (Germany)
Fénykép: Pixabay CCO

Illusztráció: