Négy interjú az igazi önvalóról 4. rész: Peter Herrle (rózsakeresztes, Németország)

"Az önvaló az ember kifürkészhetetlen kiléte. Számomra az inspiráció forrása."

Négy interjú az igazi önvalóról 4. rész: Peter Herrle (rózsakeresztes, Németország)

LOGON: A szellemi út valódi énünkhöz vezet. Mit jelent az önvaló az ön számára?

Herrle: A valódi önvaló minden egyes emberben mélyen elrejtve nyugszik. Az életrajzunkban található múltbeli és jelenlegi átalakulásainkkal szemben, az önvaló az ember kifürkészhetetlen kiléte. Sajnos ez sokak számára ismeretlen, mivel a józan ész számára felfoghatatlan és az életünk során hamis személyiségek rakódtak rá. Az önvalót keresnünk kell és fel kell tárnunk. Számomra ez az inspiráció forrása.

 

Kicsoda az ember, amíg rá nem ébred az önvalójára?

Harminc évvel ezelőtt Derek Parfit[1] azzal a kijelentésével döbbentette meg a világot, hogy az embernek el kellene vetnie a fix személyiségről alkotott hitét. A személyiség valójában reflexek, kulturális megfelelések és öröklött tényezők összessége és nem rendelkezik stabil identitással. Az emberiség ígérete azonban mégis pontosan ebben a felépítésben rejlik: az embernek túl kell tekintenie saját magán és fel kell ismernie magát a kozmosz és a Föld részeként és ezáltal meg kell ismernie a igaz önvalóját és identitását, mint ember.

 

Akkor tehát kicsoda az ember? Ez felébredés, illetve átalakulás kérdése vagy valami másé?

Ez átalakulás függvénye. Az ember állandóan változik. Egy hetvenéves ember nem ugyanaz, mint aki tíz, húsz vagy negyven éves korában volt. Ez természetes. A kérdés az, hogy végbemegy-e benne az a bizonyos fajta átalakulás és milyen mértékben, amit én a valódi önvaló tudatossá válásaként határoznék meg. Ebben az önvalóban a szellem fejeződik ki. Az életem ezáltal megváltozik, beleértve a természethez és a többi emberhez való viszonyomat. Ez egy valódi átalakulás.

 

Meg tudjuk állapítani, hogy valójában ki járja az utat?

A valódi önvaló nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy megvalósuljon mások számára, azt mondhatnánk, hogy azért van, hogy „megnyilvánuljon”. Az elvontnak valami konkrét dologra van szüksége, amiben kifejeződhet és megtapasztalhatóvá válhat. Útja a konkrétumhoz, a „megvalósuláshoz” vezet. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az ember helyet készít neki az életében, ha – a Tao Te King kifejezésével élve – edényként a rendelkezésére áll. Ezt a teret meg kell teremteni és táplálni kell, mert állandóan különféle célok, félelmek és elvárások ostromolják. A halandó ember küldetése és útja az, hogy ezt a teret létrehozza.

 

Ön szerint a napi élet szempontjából – és általában az emberiség szempontjából – mennyire fontos az, hogy az ember ráébredjen az önvalójára?

Minden nagy vallás és számtalan szellemi tanító – mindegyik a maga idejében és a maga nyelvén – utalt erre a belső útra, ami egyben egy külső út is. Az a vallás, amelyik az élet beteljesülését egy elérhetetlen mennytől vagy egy távoli jövőtől várja, egyszerűen fantáziát kerget. Mindig a napi élettel való kapcsolatról volt és van szó. Ha igaz az, hogy az élet végső célja a lény valódi átalakulása, akkor a mindennapi élet nem csak a belső növekedés nélkülözhetetlen próbája, hanem egy kézzelfogható, a valódi önvaló alapján történő életmegnyilvánulás.

 

Köszönjük, Herrle úr.

 

————–

Peter Herrle 1947-ben született, nemzetközi városrendezést és építészetet tanított a berlini Műszaki Egyetemen és a shanghai-i Tongji Egyetemen. Nemzetközi szervezetek és non-profit szervezetek tanácsadója többek között az építészet és a kulturális identitás közötti kapcsolat terén. Tevékenységének fő helye Ázsia. Az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Szellemi Vezetőségének a tagja.

[1] Derek Antony Parfit (1942-2017) angol filozófus, aki személyazonossággal, racionalitással és etikával foglalkozott. A 20. század végének és a 21. század elejének egyik legfontosabb és legbefolyásosabb, széles körben elismert erkölcsfilozófusa.

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: június 13, 2019
Szerző: Carin Rücker (Germany)
Fénykép: Pixabay CCO

Illusztráció: