Mountains

Minden a helyén maradt

back to home pdf share

Egyik éjjel egy összefüggés tárult fel előttem.

Egy másik éjjel átgondoltam azt...

 

„Minden a helyén maradt.”

Ez volt a benyomásom, ez az én új felismerésem.

A lélek észrevétele.

 

Az elmúlt napokban az énem sokat szenvedett.

El kellett engednie valamit, amit szeretett.

 

Az én ragaszkodott valamihez, ami biztonságot adott neki.

A visszatartott dolog eltűnt, az én mégis szenvedett.

 

Másrészt a lelkem felismerte:

Minden embernek van egy bizonyos helye a szívemben, a belső rendtartásom szerint.

 

Én egy kis világegyetem vagyok.

Legbensőbb lényében minden ember egy kis világegyetem.

 

S ugyanakkor „bolygók” is vagyunk.

Mindegyikünk meghatározott kapcsolatban áll egy másik emberrel,

konstellációban – együttállásban van valakivel.

 

Konstelláció azt jelenti: csillagok együttállása.

Az ég csillagai változtatják a pályájukat,

mégis egy bizonyos összefüggésben vannak egymással.

 

Ugyanígy, az emberek is járják az útjukat, kijelölnek egy útirányt,

amit aztán fenntartanak az egymás közötti kapcsolatban.

S a legbenső lényemben a velük való együttállásban ismerem fel magam.

 

Egy bizonyos úthoz való ragaszkodás helyben maradást idéz elő.

Ez okozza az első szenvedést – a lélek szenvedését.

 

Az ember megszabadulása okozza a második szenvedést – az én szenvedését.

 

A lélek szemével nézve bizton állítom:

Minden a helyén maradt.

 

Az én megpróbálta önfejűen megváltoztatni a csillagok együttállását.

 

Ez nem sikerült, és ekkor fölfedezem a rendet,

az eredeti konstellációt a saját rendszeremben:

a „bolygók” közötti kapcsolatot a lélek kozmoszában.

 

Csodálatos.

 

A köztünk lévő kapcsolat többé már nem kötelező,

többé nem valamiféle kényszer tartja fenn,

hanem szabadságon alapul,

felismervén a Másik lelkének szépségét.

back to home pdf share