Phoenix-tapestry Renova

Bezárva – Egy lélek panasza

back to home pdf share

Sötét van itt bent – sötétség, de egyben béke is. Biztonság. Körül vagyok véve valamivel, valami keménnyel – valamiféle burokkal. Én egy apró fénymag vagyok, amit sötétség vesz körül. Elfelejtettek. Növekednem kell. Fényre van szükségem. De itt nincs egy szikrányi fény sem – csak sötétség. Sötét van itt bent.

Kívülről mozgás és zaj hallatszik, de egyik sem hatolhat be ide, ahol én vagyok. Itt benn biztonságban vagyok – de akkor is növekednem kell. Fényre van szükségem.

Az engem körülvevő burok tartós, semmi sem tudja áttörni. A zaj és a mozgás gondoskodik erről. Néha előfordul egy könnyed repedés – egy apró lehetőség a számomra – de nagyon gyorsan befedik és befoltozzák. Még ritkábban az is megesik, hogy egy repedés nyomán rés keletkezik, a burok egy darabja lepottyan és egy kis nyílást hagy maga után. A fény képes behatolni a sötétségbe egy rövid időre, mielőtt a nyílást fölfedezik és ismét lezárják. Én azonban növekedtem, ha csak egy kicsit is…

A kívülről jövő zaj és mozgás egyre intenzívebbé – hangosabbá, gyorsabbá és szilajabbá válik. Egyre több rés keletkezik, egyre több lehetőség a fény számára!

A repedéseket még mindig elfedik és lezárják, de most mintha valamiféle kétségbeesés lenne érzékelhető, mivel a repedések egyre gyakrabban keletkeznek. Néha észre sem veszik őket és fedetlenek maradnak egy rövid időre – ó, micsoda örömteli fény! Egyre csak növekszem, lassan de biztosan. Ahogy növök, kiszorítom a sötétséget, és egyre inkább betöltöm a körülöttem lévő teret, míg végül, teljes erőmből, teljes fényemmel áttöröm a kemény burkot. Látom, ahogy szétesik körülöttem.

Ó, micsoda öröm, milyen csoda! Szabad vagyok!

back to home pdf share