placeholder

Karma és szabad akarat

back to home pdf share

A karma szó a szanszkrit nyelvből ered és általában cselekvést jelent, valamint annak következményeit; múltbéli tettek jó és rossz következményeinek az egyensúlyát, ami aztán meghatározza az elkövetkező inkarnációkat.

Ily módon a karma nem csak a tettek megtorlására utal, hanem azok érésére is. Eszerint nem létezik semmiféle isteni beavatkozás, hanem a tettek a következményeikben érnek be. Számolva a következményekkel, az ember mindig arra törekszik, hogy javítsa a karmáját azáltal, hogy minden pillanatban felméri a tetteit és megválogatja a szavait és igyekszik jót cselekedni annak reményében, hátha elhagyhatja a halál és az újraszületés kerekét (szamszára) és eljuthat a végső megszabaduláshoz, amit Mokshának vagy Nirvánának neveznek.

A hindu miszticizmus éppúgy, ahogy néhány más okkult irányzat is, egyfajta végzetszerűségben hisz, abban az értelemben, hogy „lesz, ami lesz”, függetlenül az ember vágyaitól, törekvéseitől, imáitól és tetteitől.

A karma törvénye tehát úgy jelenik meg, mint az univerzum legerőteljesebb törvénye, hogy a jó és rossz tetteket szabályozza, kijavítsa, megítélje és jutalmazza.

„Távol tartom magam az őrült emberektől, a gonoszaktól, a kéjsóvároktól, az irigyektől és kapzsiktól, a gyilkosoktól és tiszteletlenektől; őket a bosszúálló démonra hagyom, hogy megnyúzza őket és a vágy tüzes pecsétjével bélyegezze meg őket, ami kiégeti az érzékeiket és még több lehetőséget ad nekik arra, hogy kegyetlenek legyenek és a büntetésük még tovább súlyosbodjon.”

Az emberi lét eme karmikus felfogása szigorúan rendeltetésszerű és elidegenítő. Miféle kiútja lehetne az embernek egy olyan determinizmusban (eleve elrendeltetésben), ami elidegeníthetetlen és megvesztegethetetlen törvényekkel rendelkezik? Abban az esetben, ha úgy tűnik, hogy minden meg van írva és az ember nem több, mint egy ilyen fokban korlátozott létezés puszta alárendeltje, mit kellene tennie ahhoz, hogy megszabaduljon?

Az erre adott válasz bonyolultabbnak tűnik, mint ahogy az a szentírásban szerepel, ahol Jézus a századosnak válaszolva kijelenti, „legyen neked a te hited szerint”. Ez a Krisztus által adott felmentés közelebb állna a szabad akarat elképzeléséhez, ahol az egyénnek kell megválasztania a cselekvése irányát és meghatároznia annak idejét, eszközét és módját.

Valójában a metafizikusok véleménye gyakran megoszlik a szabadság és a szükségszerűség között, az összeegyeztethetőség és az összeférhetetlenség között. Jelen írásunk itt a Törvények és a személyes kezdeményezés közötti összeegyeztethetőségre vagy összeférhetetlenségre, az eleve elrendeltetésre, illetve a szabad akaratra összpontosít. Hogyan gondolhatja azt valaki, hogy a természet törvényeitől függ és ugyanakkor a saját tetteiért is felelős?

 

Vajon léteznek különféle lehetőségek a jövőt illetően?

Ha egyetértés van a születés helyének és idejének meghatározó volta, valamint a befogadó család természetének fontossága felől, akkor a vitatott kérdés többnyire az marad, hogy hogyan kezeli az illető az emlékeit, tapasztalatait, tetteit, sikereit és csalódásait.

A modern kabbalisták számára a karma azokra a megpróbáltatásokra utal, amit az ember a születése előtt választott, és életének célja ezeket a nehézségeket legyőzni, hogy a továbbiakban úgy élhessen, ahogy akar, szabad akarattal.

Teozófus és antropológus megközelítésben a karma a kiegyenlítés törvényét, az ok és okozat törvényét jelenti.

Mindeközben az a hit járja, hogy az egyén tettei bármikor megváltoztathatják az illető sorsát.

A „sorsalakítás” mindenkori lehetősége úgy tűnik, érdekli a modern kutatókat. Valójában kihívást jelent a számukra, hogy tanulmányozzák a személyiség korlátait, tudatát, tudattalanját és tudatalattiját a személyes fejlődés során azzal a céllal, hogy az ember urává válhasson a sorsának, vagy hogy kiszélesíthesse a tudatát és nagyobb önuralomra tehessen szert.

A transzfigurista filozófia távlata szintén az ön-szabadkőművesség felé mutat; de ebben az esetben a szellemszikra atomra alapozva, amelynek felébresztése megújítja a mikrokozmosz külső és belső nézeteit, és aminek át kell vennie a vezető szerepet az ember életében.

Ha azonban nincs lehetőség a karmától való megszabadulásra, akkor vajon miféle szabadság létezik egyáltalán?

Tegyük fel, hogy létezik egy előre megtervezett megszabadulás, és hogy ehhez elég lenne aktiválni valamiféle „pozitív karmát”, ez valami olyasmit eredményezne, hogy egyesek rendelkeznek a megmenekülés lehetőségével, míg másokat a súlyos karmájuk azonnal elítél. Ez az elképzelés valahogy szokatlan, tarthatatlan és elviselhetetlen minden olyan lélek számára, aki a szenvedő emberiség sorsával törődik.

Másrészt, ha elhisszük, hogy az egyén tettei megváltoztathatják az ember sorsát, akkor számos alternatíva keletkezhetne az egyéni és a közös tudat számára, és az életünk során állandóan választhatnánk. Ebben az értelemben minden elképzelés előre mutatna, minden vágy, minden egyéni és közös tett megújíthatná az ember sorsát, ami nem egy egyenes út lenne, hanem virtuális utak bonyolult hálózata azzal a lehetőséggel, hogy minden ember megváltoztathatja a saját és mások életét.

Ameddig a földi élet vízszintes síkján maradunk, az ember a sorsának van alávetve, ami irányítja és gyötri őt. Ha viszont megszabadítja magát ettől a végzetes függőségtől, akkor minden tapasztalata csak a felemelkedésére szolgál, valamint a társaiéra is.

Az Egyetemes Szerzet, azok a mikrokozmoszok, akik nem buktak le, valamint azok, akik helyreállították a kapcsolatukat az Élet Isteni Rendjével, gyógyírt hoznak ennek a világnak: a szeretet törvényét, amihez minden ember csatlakozhat és ezzel elkerülheti a természet karmikus börtönét.

Az ember megpróbálhat „jó tetteket” gyűjteni a karmájához, amivel enyhíthetné a szenvedését és egy elfogadható természeti életet biztosíthatna magának, de ez mégsem lenne tartósan megszabadító megoldás. Az isteni misztériumok jelöltjének, aki eddig a természetlélek karmájának vaskeze alatt sínylődött, ahhoz, hogy méltóvá váljon az „Idősebb Testvérek” isteni ajándékára, fel kell ébresztenie az isteni lelket, és meg kell szereznie a ragyogó ruhát, ami által elkerülheti a karmát jelképező vak istennő, Nemezis hatalmát.

A jelöltben lélekminősége következtében minden teljesen megfordul, és így elkerüli a bosszúálló démont, mivel olyan erényes életmódot választ, ami dicsőségről dicsőségre halad. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy többé nem fog akadályokkal és nehézségekkel szembe kerülni, mert ez együtt jár az anyagvilágban való élettel.

Viszont új szemmel fog tekinteni az életkörülményeire és élete eseményeire, amelynek nyomán ezek az események „tudatgyorsítóvá”, később pedig paradox módon az emberiség megszabadulását elősegítő „építőkövekké” fognak válni.

 

back to home pdf share