Guarani

Ha guarani lennél

back to home pdf share

Képzeld el milyen érzés egy olyan 897 ezres létszámú népcsoport tagjának lenni, amelyik sokkal többet tud a saját területének történelméről, mint az a 207 milliós nép, amelyik ugyanazon a földön él. Képzeld el, hogy nem európai, afrikai vagy ázsiai születésű vagy, hanem a Hold Hagyományából származol. Próbáld meg elképzelni hogyan viselkednél, ha felfedeznéd, hogy ehhez a hagyományhoz tartozol!

 

Gondold el, hogy az őseid legalább 12 ezer éve járnak ezen a földön és talán sohasem jutottak át egyik óceánon sem. Azokat a történeteket, amelyek a népedről és arról a földről szólnak, ahol élsz, olyan emberektől hallottad, akik szintén a szájhagyomány útján jutottak hozzá. Olyan ősök választásainak és felfedezéseinek a gyümölcse vagy, akik semmit sem tudtak arról, hogy a világ másik felén élő emberek mit gondolnak és így a saját elképzeléseik alapján teremtették meg az életfeltételeiket, táplálkozásukat, védekezésüket, társadalmi életüket és az istenhez való viszonyukat. Szűkítsük le a kört: ha a Hold Hagyományának a tagja vagy, akkor nagy valószínűséggel Brazília legnagyobb bennszülött népcsoportjához, a 146 ezres létszámú tupi-guaranikhoz tartozol.

 

A sok száz etnikum közül, amelyek Dél-Amerikát benépesítették az elmúlt évezredek során, a guaranik és a tupinambák kiemelkedőek a maguk különleges tulajdonságaival. Egy bizonyos történelmi pillanatban volt egy szakadás közöttük, a tupinambákat ugyanis inkább egy harcos filozófia jellemezte, a guaranik pedig a legtöbb figyelmüket vallási gyakorlatoknak szentelték. A tupinambák a Nap hagyományát követték – harcosok, utazók, vezetők és hódítók voltak. Beutazták Brazíliát kulturális és nyelvi nyomokat hagyva maguk után. A hódítás művészetét gyakorolták, miközben harcoltak, vadásztak és gazdálkodtak. Kialakították a maguk gyógyítási módját a természet szellemeinek segítségével, esőt csináltak, növényeket termesztettek és földet műveltek. Velük ellentétben a tupi-guaranik a Hold hagyományát követték és egy olyan tudományt alakítottak ki, ami a belső földre és a belső énre irányul. Az ő őseik az álmok, elmélkedés, filozófia és művészet segítségével gyógyítottak. Magának a létezésnek az alapjait kutatták a természetszellemektől tanulva, szellemiségüket nagymértékben finomítva.

 

A guarani nép elvont dolgok iránti fogékonysága ellentmond annak a vademberekről alkotott elképzelésnek, amivel a bennszülött népeket oly gyakran illetik. A vadaknak nem lenne egy ősi énekgyűjteményük, amit ayvu-rapytának hívnak, ami azt jelenti „a létezés alapja”, és aminek ereje van ahhoz, hogy megszelídítse a mennydörgést, a szelet vagy a lelket és az elmét.

 

Egy guarani számára az ima felemelkedést, a Földdel és a Mennyel való eggyé válást jelent. Ehhez az szükséges, hogy az ember a hit, a szent áhitat ima, tánc és ének által való megértésének és kifejezésének szentelje magát.

 

Atyánk, a Nagy Misztérium, először,

mielőtt megteremtette volna magának

a fejlődése által,

a jövendő otthonát,

az ürességbe helyezte magát.

Mielőtt a nap létezett volna

ő már létezett a saját szívének tükörképeként

és a napot a saját isteniségén belül

használta fel.

 

Az önátadással és az énekléssel az ember elnyerheti az onhemonkandirét, ami azt jelenti, hogy megtalálta a halhatatlansághoz vezető utat anélkül, hogy fizikailag meghalt volna. Ha azt mondanánk, hogy az onhemonkandire hasonlít más népek kultúrájához, vajon elhinnéd-e?

 

A keresztények keresztútja például egy olyan út, ami halálhoz és az örök életre való feltámadáshoz vezet. Érdekes, hogy a népedhez hasonlóan sok más népet is foglalkoztatott az örök élet kérdése. Az is érdekes, hogy a ti népetek felismerte a „feltámadás” lehetőségét még ebben az életben: a régi „én” halálát és a halhatatlan lény újjászületését.

 

Talán a Nap naponta való születésének és halálának a látványa az a rejtélyes láncszem, ami titeket összeköt a világ többi népével, valamint a Hold csendes békéje, ami képes megvilágítani az utat a sötétben. Ezek az égitestek a világ és a vele való együttműködés érzésének különböző módjaira tanítottak titeket és a tupinambákat.

 

Úgy képzeljük, hogy ti pontosan azért különültetek el a tupinambáktól, hogy a belső út ismerete meg legyen őrizve. Így, míg a tupinambák harcnak tették ki magukat és gyakorlatilag meg lettek tizedelve, addig a ti népetek, a guaranik magukkal vihették és gondozhatták mindazt a rejtélyes tudást, ami az erdők mélyén gyűlt össze.

 

Ó bárcsak felfedeznéd a guaranik útját, egy ősi egyszerűség és erős spiritualitás titkos örökségét, akkor talán magyarázatot találhatnál sok mindenre, ami benned zajlik.

back to home pdf share