Blossom and Pentagram

Művészet és tudatosság, avagy utazás önmagunkba 2. rész

back to home pdf share

Dualitás és polaritás

 

Ebben a két alapvető formában – kör és négyzet, gömb és kocka –, amelyek, úgy tűnik, semmiféle belső kapcsolattal nem rendelkeznek, egy alapvető törvény rejtőzik, amit minden létező dologban megtalálhatunk: ez a polaritás, a kettő az egyben, a hímnemű és a nőnemű erő, ami olyan, mint a nap és az éj, mint egy érem két oldala. A polaritás eme élő elvét gyakran összetévesztik a dualitással, ami antagonisztikus módon két egymást kiegészítő, ám ellentétes minőségre bomlik szét, jóra és rosszra.

 

Jó és rossz

 

A rossz nem a jó egyenértékű ellentéte, hanem egy belőle származó másodlagos következmény. Ahogy a halál sem az élet ellentéte, hanem annak csak egy része. A gyűlölet nem a szeretet ellentéte, hanem egy másodlagos reakció, ami azonban nagyon erőssé válhat. Az árnyék sem a fény ellentéte, hanem egy következmény, amit egy átlátszatlan test hoz létre. A fény és az árnyék polaritása minden sűrű anyagi testre érvényes, magára a fényre azonban nem.

A polaritás egy hatékony természeti törvény, ami egymást kiegészítő erőkből áll, egy hármas egység felé törekszik és egy nagyobb egészre összpontosít. Amikor azonban a megítélés közbelép és az egyik részt jóként kiemeli és ezáltal a másikat rossznak ítéli meg, akkor egy eredménytelen küzdelem kezdődik, ami elzárja a teremtő együttműködést és ezáltal az egymásban való örömöt, a kiömlő erők pedig viszályok és háborúk ezreit hozzák létre. „A polaritást, az ellentétek gyümölcsöző kapcsolatát határozottan meg kell különböztetni az antagonisztikus és romboló dualitástól. A polaritás egy két-egység, egy olyan szembenállás, amit egy magasabb rendű egység irányít.” [1]

A kör és a négyzet poláris ellentétét sok épületben padlómintaként használják. A kör és a négyzet között jelképes értelemben is létezik egy kapcsolat, ez a tökéletes örök lény és az időben való dinamikus fejlődés, azaz a menny és a föld között lévő kapcsolat.

Az emberi szem a legeredetibb körformát mindig a Napban, mint csillagban látta. Ez egyáltalán nem egy nyugalomban lévő, hanem egy nagyon is dinamikus forma. Egy gördülő égi szekér. A belőle kiáradó sugarak a hő és a fény erőhatásai.

Minden forma, a természetben és az emberi kultúrában egyaránt, a kör és az egyenes vonal ellentétéből keletkezik, ami a napban hatékonnyá és láthatóvá vált. A kör és az egyenes vonal a formák anyja és atyja. Az egyenes vonal a körből származik. Ha a kör és az egyenes vonal találkozik, akkor alapvetően új fejlődési formák keletkeznek. Először is a tojás, mint egy irányadó tendenciával rendelkező gömb, és azon kívül a spirálok sokféle formája, amelyek a kettős spirálban, a csigavonalban és a galaxisokban jelennek meg.

 

A forma, mint az erők kifejeződése

 

Az áramló és a szilárd formák között, mint például egy vízörvény és egy csigaház között, belső összefüggést lehet felismerni. A szilárd formába beépült energia és mozgás mozdulatlanná vált ugyan, de pontosan megmutatja azokat az erőket, amelyek létrehozták.

A svájci orvos, festő és tudós, Hans Jenny, kísérleteiben meggyőző módon láthatóvá tette ezt a láthatatlan energiát, rezgést és látható formát, amit „kimatikának”* nevezett. Az olyan képlékeny anyagokban, mint a víz, bizonyos rezgésfrekvenciák álló hullámokat hoznak létre néha meglepően geometrikus pontossággal és csodálatosan bonyolult rendben. Ezeknek a rezgési formáknak némelyike virágokhoz hasonló, mások csontvázakhoz és szervekhez hasonlítanak. Hans Jenny és Alexander Lauterwasser víz-hang képeiben világosan látszik, hogyan olvad össze a hang és a forma. Ezeket mozgó víz-kép metaforáknak is nevezhetnénk, mivel ezek a teremtő ige és az őshang, a Bindu „inkarnációi”, amelyek által a világ teremtődött.

A vízkutató, Theodor Schwenk szintén a folyékony és a szilárd formák között lévő kapcsolatot mutatja be könyvében, melynek címe Das sensible Chaos (Az érzékeny káosz, 1965). Itt láthatjuk, hogy a látható a láthatatlannak a kifejeződése. Ezek után nyilvánvaló, hogy a madarat összetömörült levegőnek, a halat összetömörült víznek, a kígyót pedig összetömörült földnek tekinthetjük. És vajon mi lehet az ember? Összetömörült kozmosz? Egy kétlábú univerzum? Valójában minden ember egy univerzumot hordoz magában. Ezt az univerzumot egy csontváz fogja össze, amelynek arányai a harmónia törvényét – az aranymetszést követik.

 

Az aranymetszés

 

Az aranymetszés egy elképesztő jellegzetességekkel és számarányokkal rendelkező mértani törvény, ami a legválasztékosabb módon található meg a természeti formákban. Az ember leginkább a virágokban láthatja ezt, amelyek formailag a bolygók röppályájára emlékeztetnek. Hartmut Warm Die Signatur der Sphären (A szférák kézjegye) című könyvében a bolygók pályáját teszi láthatóvá. Rámutat, hogy a Föld és a Vénusz láthatatlan mozgásával egy pontos pentagramot rajzol a kozmikus térbe a Nap körüli, valamint az egymás körül nyolc évenként megtett útja során. Tudományosan nehéz bebizonyítani, hogy a bolygói mozgásoknak formaképző hatásuk van a Földre, ez azonban a hasonlóság által megnyilvánul és bebizonyosodik: ha a virágokra nézünk, az általuk produkált erők és ritmusok kölcsönhatása olyan mintha a kozmoszt szemlélnénk.

Az aranymetszésben a kisebb (minor) rész ugyanúgy arányul a nagyobb (maior) részhez, mint a nagyobb rész az egészhez. Ez azt jelenti, hogy a kisebb és a nagyobb oly módon oszlanak meg, hogy magukban foglalják az egészet. Erre a vonal egyetlen más pontja sem képes.

Az aranymetszésen kívül a szétválasztásnak van egy másik egyetemes törvénye is. Ez a szimmetria. A tiszta szimmetria az eredeti felosztás. Ez mindig megegyezik önmagával. Ez azonban önmagában véve nem vezetne fejlődéshez. Az aranymetszés másképpen osztja meg a részeket, de oly módon, hogy az arányok ugyanolyanok maradnak. A minőség és a mennyiség harmonikus-dinamikus együttműködése által ily módon egyfajta fejlődés alakulhat ki. Ez a fejlődés azonban nem veszíti el az egységes voltát és nem kezd tetszés szerinti burjánzásba.

A természet egyrészt szimmetriával, másrészt „folyamatos felosztással” működik, ami az aranymetszés másik neve. Ennek a harmonikus-dinamikus mozgásrendnek a legtisztább formája a pentagram. [2]

 

(folytatjuk)

 

 

 

1. Heinrich Beltinger, Polarität als Weltgesetz – A polaritás, mint egyetemes törvény

2. Andreas Beutel és Ursula Korb, Heilige Geometrie und das Geheimnis der Zahlen, Stiftung Rosenkreuz, Birnbach 2010 (Szent geometria és a számok titka, Rosycross Foundation).

 

* A kimatika, - a régi görög κῦμα szóból, melynek jelentése “hullám" -, a modális (alaki) rezgésjelenségek részhalmaza. (forrás: Wikipedia)

 

back to home pdf share