Alchemy

Alkímia – a bennünk lévő aranyhoz vezető út 3. rész

back to home pdf share

7. Coniunctio (kapcsolat), más néven „szellem általi keresztség

A „kapcsolat” az összes korábbi, dinamikus átalakulási szakaszoknak az eredménye. Mind az alkímiai laboratóriumokban, mind a mi belső folyamatainkban meg kell különböztetni az úgynevezett „kis” és „nagy” kapcsolatokat.

A kis kapcsolatok a sarkosított vagy ellentétes erők között jönnek létre, alkímiai szóhasználattal élve a higany és a kén között. Szellemi szinten ezek az ellentétek, melyek a külső formák mozgását teremtik meg, kiegészítik egymást. Az egység eredménye az úgynevezett bölcsek köve, ami a „színezés” által minden dolgot tökéletessé tesz (illetve arannyá változtat) – mivel elindítja az átalakulási folyamatot mindenben, amihez hozzáér. Egy másik alkímiai kifejezéssel élve ez az az életelixír, ami minden betegséget meggyógyít.

Mindazonáltal figyelmet kell szentelnünk annak a ténynek, hogy a bölcsek köve és az életelixír, noha az alkimisták gyakran egymás szinonimájaként használják, az átalakulási folyamat két különböző nézete – mondhatnánk úgy, hogy a „férfias” és a „nőies” változata. A kő a szellemi mag, az elixír pedig a hozzávaló szellemi alap. A kettő közötti együttműködést a kereszténységben Szűz Mária (tiszta anyag) Szent Szellem általi fogantatása képviseli. Jézus ezt magyarázza Nikodémusznak, amikor a „víz és szellem általi újjászületésről” beszél.

A Középkorban sok képet készítettek ezzel kapcsolatban, amelyek a király és a királyné menyegzőjeként ábrázolják a folyamatot. Így vált népszerűvé az „Alkímiai menyegző” kifejezés (az egyik említésre méltó reneszánsz mű címeként is). Krisztusnak és a léleknek vőlegényként és menyasszonyként való elképzelése az Újszövetségben is központi szerepet játszik.

A nagy kapcsolat, ami csak a magasabb szintű alkímiában lehetséges, a lélek végső egyesülése a változatlan és örökké teremtő erőkkel, ami Krisztus egyértelmű szavaiban tükröződik: „Én és az Atya egyek vagyunk”.

Az alkímia és az Újszövetség egymással való kapcsolatba hozása némelyek számára meglepőnek tűnhet, de a valóságban az Evangéliumok, Az apostolok cselekedetei és János jelenései nagyon komoly alkímiai munkák – a nyugati világ legjelentősebb szövegei, amelyek a lélekminőségek (a „fémek”) átalakulásához vezetnek minket. Valószínűleg számtalan konkrét példa van erre, de a fentebb leírt hét átalakulási szakasz fényében mindenki maga is megtalálhatja ezeket. Például mi más lehet a koaguláció, a sűrítés, ha nem a Feltámadás? Vagy a hét pecsét és a hét gyülekezetnek írt levél János jelenéseiben talán nem a hétszeres folyamat félreérthetetlen kihangsúlyozása? Péter Második levele is röviden összefoglalja a folyamatot, amit gyakran a beavatás hétszeres ösvényeként is tárgyalnak: „Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, a tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig türelmet, a türelem mellé pedig kegyességet, a kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet” [i]. Pál Efézusbeliekhez írt levelének következő szavai (2:13-15) nem is lehetnének alkimistábbak és nem is ábrázolhatnák tökéletesebben a kapcsolatot: „[…] ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki eggyé tette mind a két nemzetséget és lerontotta a közbevetett választófalat […]. Hozzátehetnénk még Pál jól ismert mondását: „Elnyeletett a halál diadalra” (1Kor., 15:54)

Az egyik legnagyobb misztikus, Jakob Böhme is egyértelműen kijelentette a 17. században, hogy a bölcsek köve nem más, mint Krisztus szelleme, amelynek be kell hatolnia az egyén lelkébe.

A Betlehemből Golgotára vezető út pedig az átalakulás útja, a nigredo-albedo-rubedo folyamatok ábrázolása, melyek hidakat képeznek Jézus útján a keresztelés, transzfiguráció, kereszthalál és feltámadás között. Az evangéliumban szereplő személyekben is kifejezésre jutnak: Heródes, a hataloméhes ego (még szellemi formájában is); János, aki a pusztában él (tisztulás) és azért jön, hogy „az Úr útját egyengesse”; Jézus, szűztől született a szív bölcsőjében, az egyetlen, aki Krisztussá válhat, az Isten fia.

Az alkímia tehát egy végtelen terület, de minden róla vagy más szellemi tárgyról való információ hiábavaló a számunkra, ha az a szívünkben a fejünkben és a cselekedeteinkben még nem valósult meg.

Az alkímiát összefoglaló latin kifejezés a „Solve et Coagula”, azaz „Oldás és kötés”. S noha eddig még senki sem értelmezte ily módon, a kifejezés úgy is fordítható „Oldd meg a problémát és teremts egy új megkülönböztetési képességet.” A megkülönböztetési képességről mindegyikünk azt hiszi, hogy már rendelkezik vele, ahogy Heródes is azt hitte. Hadd kérjünk most egy magasabb fokú megkülönböztetési képességet és azt, hogy képesek legyünk élni vele olyannyira, amennyire ez csak lehetséges. Ez a cikk segít abban, hogyan valósítsuk meg ezt:)

 

-----------------

[i] Biblia, Péter második levele 1:5-7.

back to home pdf share