Női szerepek

A beavatási út kezdete: a sötétségbe való leereszkedés

Női szerepek

Szeretnénk elindítani egy cikksorozatot – amit idővel folytatunk -, ami azokkal a női alakokkal foglalkozik, akik az ember ismert történelme során felbukkannak. Úgy tűnik, most van a legalkalmasabb pillanat ennek megtételére, mivel óriási szükség van arra, hogy támogassuk az emberben lévő női minőségeket – férfiakban és nőkben egyaránt. Következésképpen kiemeljük a nőiességet, hogy értékelhessük a szerepét. Ez a kezdeményezés társadalmi, kulturális, politikai és más területeket is egyre inkább érinteni fog.

Mitológiai és hús-vér személyeket egyaránt meg fogunk említeni pozitív példaként, hogy bemutassuk az emberi fejlődés, valamint a tudati fejlődés menetét. Mindazonáltal, a példák nagy száma helyett, inkább a rendelkezésre álló információk mélyére igyekszünk hatolni. Ez lehetővé teszi a számunkra, hogy megtaláljuk és felszabadítsuk a nőiesség lényegét a férfiasság – saját értelmezésünk szerint való – párjaként, melynek elkerülhetetlenül részt kell vennie a teljes élet kedvező fejlődésében.

Kezdjük Pistis Szófiával, egy mitikus női alakkal, aki az azonos címet viselő evangéliumban szerepel. Ez egy apokrif evangélium, mely korunk első századainak gnoszticizmusából származik. Először a főszereplő alakját, a mű keletkezésének körülményeit és néhány egyéb részletét fogjuk bemutatni, hogy jobban megérthessük a szerepét. Egy következő cikkben pedig beavatási útjának is a mélyére fogunk hatolni.

A történet, ami a nyelvezete miatt talán unalmasnak tűnik, csodálatos módon beszéli el Pistis Sophia sötét és fájdalmas tapasztalatainak útját. Mi általában különösnek tartjuk ezt a nyelvezetet az ismétlődések és a jelképesség miatt. Ez a nyelv az emberi gondolkodás és tudatosság egy másfajta fejlődési szakaszához tartozik. Továbbá Pistis Szófia történetét sokszor úgy értelmezik, hogy a bűnöket, tévedéseket és a bűntudatot helyezik előtérbe és azt vizsgálják. Alakja erősen negatív hangsúlyt hordoz, mivel – valamiféle „primitív” értelmezés szerint – olyasmit tesz, amit egy embernek „nem szabad megtennie”, azaz leereszkedik a sötétségbe. Pistis Szófia elköveti azt a hibát, hogy világosságot keresve, hagyja magát egy impulzus által vezetni –  világosság alatt ez esetben teremtő tudást értünk.

Mi szeretnénk kiszabadítani az értékét, másfajta szemszögből közelítve meg a tapasztalatát, a beavatás és a lehetséges átalakulás példájaként tekintve, ami a pusztán erkölcsi szintet meghaladja. Pistis Szófia története az emberi lélek belső utazását meséli el mitikus eszközök segítségével. Néhányan magukra ismerhetnek vagy hasonlóságot fedezhetnek fel a történetben szereplő tények, gondolatok, érzelmek, elképzelések vagy képek és a saját belső világuk között. Pistis Szófia tapasztalatai egy őstípus tapasztalatai, vagyis a tudat fejlődési mintái szerint zajlanak, ily módon valami olyasmit fedhet fel a számunkra, ami élettapasztalataink teljes megértésének szempontjából nagyon fontos lehet.

Érdekes megfigyelni, ahogy az ember megpróbálja megmagyarázni az ismeretlent, gondolkodásának fejlődésével minden egyes alkalommal új elemekkel gazdagítva a történet megértését. Következésképpen fontos, hogy a Pistis Szófia evangélium keletkezésének idejébe és körülményei közé képzeljük magunkat, hogy ne tekintsük – vallási szempontból – érinthetetlennek, és ne is utasítsuk el idejétmúltként.

Pistis Szófia szerepe jelen korunk első két-három századában hatott. Egyrészt szükség volt egy kizárólagos Istenre, egy isteni felsőbbrendűségre. Az egység iránti keresés paradox módon együtt létezett a jó és a rossz radikalizmus felé hajló erkölcsi szétválasztásával. Az emberi tudat akkor azzal a kihívással szembesült, hogy az ellentétes fogalmak használatát összeegyeztethetővé tegye. Másrészt a mitológia – az ismeretlen misztériumainak megközelítési módjaként – összekeveredett egy másik megjelenő tendenciával: a racionális gondolkodással. Elkezdtek fogalmakat alkotni arra, hogy a misztériumok képeit szavakba foglalják és akként magyarázzák. A görög filozófia a gnoszticizmus részévé vált és létrehozta a gondolkodásnak és a hitnek azt az érdekes, különös keverékét, ami a Pistis Szófia utazásában megelevenedik.

Pistis Szófia más gnosztikus szövegekben is megjelenik, de a sötétségbe való leereszkedése ebben az evangéliumban jobban megérthető. Az evangélium szerzője együttérzéssel és jóakarattal viseltetik ez iránt a nőalak iránt, aki az emberi lelket testesíti meg. Szófiát az Isteni Szófia leszármazottjaként mutatja be, akinek a neve „bölcsességet” jelent és akit a kor néhány gnosztikus áramlata Isten társaként tartott számon.

Szófia leereszkedő utazása – így nevezik szinte mindig, amikor említik a szövegben – minden olyan szellemi hagyományban megjelenik, amelyik az ember alapvető változása érdekében fontosnak tartja a sötétségbe való alámerülést. Ez a leereszkedés néha a jelképes halál szerepét tölti be, lényeges átmenetet képezve az elkövetkező újjászületéshez. A magot a föld sötétségébe helyezik, hogy aztán növényként vagy faként kiemelkedjen a földből és a nap felé növekedjen. A sötétségbe vetettség motívuma más mítoszokban is megjelenik barlangban, sírban vagy egy bálna gyomrában eltöltött időként, ami a beavatás egyik szakaszát képviseli. Ezeken a helyeken történik meg a személyiség radikális átalakulása, ami lehetővé teszi számára az újjászületést.

A rózsakeresztes számára ez a beavatási szakasz jelenleg az ember napi élete során átélt események és tapasztalatok által zajlik. Hitünk szerint szörnyen kemény pillanatokon megyünk keresztül akkor, amikor érzelmileg sötétségben vagyunk, belső szenvedést érzünk a bizonyosság hiánya miatt, ami biztonságot, stabilitást és vigaszt nyújt. Ez a krízis jelképesen a „sírunkban” tart minket, hogy mélyen elgondolkodjunk a gondolatainkról és az érzéseinkről, lehetővé téve ezáltal, hogy megtörténhessen bennünk az átalakulás. Ezek a nehézségek a beavatás értelmében örvendetesek, mivel az ember belső mélységeinek néhány kulcsfontosságú szakaszára mutatnak rá. Némi tudás és megújulás elérése után az illető egy másfajta tudatszintre képes emelkedni.

Pistis Szófia története ezért egy olyan metafora, ami az ember belső világában, a lélek világában bontakozik ki. A szereplők, akik különböző jellemeket formálnak, mindazoknak a dinamikus erőknek, irányvonalaknak, benyomásoknak, erőfeszítéseknek, stb. felelnek meg, melyeket nagy valószínűséggel szubjektív módon élünk át. Pistis Szófia a mennyei ember lelkét személyesíti meg, illetve az ember – akár férfi akár nő – női nézetét, „az égi lelket”.

Ez a mélységekbe tett fontos utazás az ember felemelkedésének az előfeltétele. Szófia előtt is megtették ezt már néhányan: a sumer Inanna istennő, a mezopotámiai Istár istennő, az egyiptomi Ozirisz, valamint az emberi lelket megszemélyesítő Psziché Erosz és Psziché mítoszában, és még sokan mások. Ők mind az ember belső átalakulásának a szükségességét jelenítik meg. S itt Jézus külön említést érdemel. Ő úgy jelenik meg a Pistis Szófia történetében, mint az első ember, aki tudatosan néz szembe az alászállással. Valójában követi az alvilágba történő utazás menetét, ami az Isteni Szférákban kezdődött, hogy később belépjen az emberi szférákba. Következő cikkünkben mélyebbre merülünk ebbe az utazásba.

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: június 8, 2020
Szerző: Irene Mira (Spain)

Illusztráció: