Butterfly

A pillangó

back to home pdf share

Légy tudatában, hogy semmi sem lehetetlen a számodra. Tekints úgy magadra, hogy halhatatlan vagy és minden művészetet, tudományt, és minden élőlény természetét képes vagy megérteni. Emelkedj magasabbra minden magasságnál és hatolj mélyebbre minden mélységnél.

Hermész Triszmegisztosz 2. könyve: 80-81

 

Bevezetés

Az a feladatunk, hogy a jelen számára életben tartsuk a múlt képeinek gazdag és mély értelmét. A mitikus állatok, ahogy ebben a könyvben ábrázolják [1], felfedik az igazság különleges képeit, melyek minden ember szívével és lelkével kapcsolatban állnak.

A mitikus állatok ábrázolásai olyan erőt hordoznak magukban, ami lehetővé teszi a szellem-lélek fejlődését, elhintik azokat a szellemi élet felé irányuló magokat, ami minden emberben el van rejtve. Hozzásegítik a tudatot, hogy átlépje a természetfeletti határát, ahogy azt a jelképek teszik. Ha felismerjük és átéljük őket, akkor megnyitják az ajtót afelé a kapcsolat felé, amiről Hermész Triszmegisztosz beszél a Tabula Smaragdinában:

 

Ami lent van egyenlő azzal, ami fent van,

és ami fent van egyenlő azzal, ami lent van,

hogy az Egyetlen csodái beteljesüljenek.

 

A mitikus állatok olyanok, mint az inspiráció csillagerői a mikrokozmoszban.

Elvezetnek minket a szent, egységhez vezető útra:

hogy az ember egyesüljön Krisztussal, a világosságok világosságával,

ahol a transzfiguráció végbemegy és az ellentétek elhalványulnak,

és az „Egyetlen” világossága és ereje beleömlik a szent Grálba,

a kozmoszban éppúgy, ahogy a mi saját lényünk közepében,

életünk dinamikus forrásaként.

Járjuk be a csillagok útját, a kapcsolat útját.

A kozmosz készen áll arra, hogy véghez vigye az egyetemes tervet.

A mikrokozmoszban,

az egész részeként,

ragyogó ékszerként,

készen állunk arra, hogy elfoglaljuk a világban a helyünket,

az emberiségért,

hogy csillagerőként odaadjuk magunkat a világegyetemnek.

 

Barátság és lélekerő

Én vagyok a ma, a tegnap és a holnap!

Én vagyok az isteni, rejtélyes lélek.

Az én sugárbőségem minden felébredőt megvilágít,

aki, miközben folyamatosan újra átalakul

a halottak világában, azért küzd,

hogy megtalálja az útját

a sötétség helyein keresztül.

 

Egyiptomi Halottas-könyv

 

Csodálatos földünk egy folyamatosan aktív alkímiai formulán alapszik.

Az interkozmikus tér ősanyaggal, matéria magicával van tele, az élet teljességének örökkévaló tengerével, s ezt a tengert a szellem hatalmas lélegzete hozza mozgásba és kelti életre. Ezt a végtelenül nagy térséget a szent nyelv Isten királyságának nevezi.

Ez a kozmikus megnyilvánulás tere, melyben a csillagok és a bolygók mozognak, a földi megnyilvánulás tere, ahol minden élet kibontakozik, valamint az ember megnyilvánulási tere, amelyben te és én élünk.

Minden megnyilvánulás, – akár harmonikus akár még fejlődésben van, – az egésznek a része és kétféle mozgással rendelkezik: egy centripetálissal, ami életerőt vesz fel és egy centrifugálissal, ami ezt az erőt leadja. Ezt az erőt egyetlen eszme tölti el, ami az egész megnyilvánulást vezeti. S az ellentéteknek ez a ritmusa egyetlen lélegzetnek a belélegzése és kilélegzése.

Az embernek három szentélye van, melyekben ezt a szent lélegzetet fogadhatja: a szív, a fej és az élet szentélye.

Ismerjük a vágyat, hogy együtt mozogjunk ezzel a hatalmas lélegzettel, ami ebből az egyetlen eszméből származik: ismerjük és megnyitjuk magunkat a matéria magicának, az ősanyagnak, a tiszta éternek. A szeretet mindig az első, ami ennél a találkozásnál megjelenik. Krisztus szeretetereje a világosság kozmikus ereje, ami behatolt a föld belsejébe, a világ szívébe, a világlélekbe. Ez a szereteterő megérint minket a szívünkben, gyengéd csókjaival felébreszti az ott nyugvó isteni szikrát. Egy új érzés szabadul fel bennünk az önvalóval, az élettel és a világgal kapcsolatban: látjuk, hogy kapcsolatban állunk az egész teremtéssel, minden élőlénnyel, mely körülvesz minket. Megpillantunk egy utat, egy világos ösvényt, melynek fényeit és iránymutatásait követni tudjuk. S ha rálépünk erre az ösvényre, nem lehet másképp, mint hogy a Krisztustól kapott szeretet sugárzik bennünk és árad ki belőlünk.

Ez a szívünkből áradó szeretethullám megtalálja útját felfelé és egyesül a szellem, a bölcsességmező hatalmas lélegzetével, és ez a szellem leereszkedik a fejtetőre. Aminek nyomán újfajta gondolkodás születik, egy újfajta tudatos lény ennek a szentelő szellemnek a világosságában, s a lélegzet harmonikus mozgása által meggyógyulunk.

Figyeld a mozgást: a szívből egy szeretethullám terjed szét jobbra és balra, és messze fel az egyetlen szellem felé, és nézd hogyan ereszkedik le a szellem és kapcsolódik össze a megnyílt főszentéllyel. A szeretet és a bölcsesség erejének ez a mozgása alkotja a lélektest halhatatlan szárnyait, ami bennünk növekszik, ami meg akarja mutatni és ki akarja terjeszteni az eredeti élet szépségét.

A lélektest két csodálatosan színezett szárnya erőként és mozgásként kiegészíti egymást – ellentétesek, mégis szimmetrikusan vannak hangolva.

A pillangó elrepült a mezőn át, és ahogy álmodozva továbbmentem, valamiféle paradicsomi fény vett körül. Mindent elfújt a szél, de a pillangók a tünékeny dolgokra emlékeztetve lebegnek.

A pillangó a lélek, az átalakulás, az elmúlás feletti győzelem jelképének tekinthető. Örömmel nézzük és csodáljuk a pillangó szépségét, de gyakran nem gondolunk arra, hogy a pillangónak papírvékonyságú szárnyaival milyen változásokon kell keresztülmennie ahhoz, hogy elérje ezt a szépséget.

Ebben a világban semmi sincs, ami változatlan maradna. Minden változik, minden tovatűnik, a dolgok alakot öltenek, aztán semmivé foszlanak megint. Az anyatermészet, minden dolgok megújítója minden formát más formákból alakít ki, és a világegyetemben semmi, egyetlen atom sem vész el – ezek a természet formaváltozásai.

Az emberiség és az ember, mint egyén, a természet csodálatos alkotása: mindenféle változáson megy keresztül, végül éretté válhat arra, hogy természetét a szellemnek ajánlja fel. Az egyiptomi misztériumok szerint ez a Zöld Ozirisz útja a Fekete Oziriszen keresztül a Káig; a Katár Testvériség nyelvén ez a Keplertől Mès-Naut-ig tartó beavatás.[2] Mindkettő az ember egyetemes eredetéhez való visszatérésről szól, jelképesen a hernyó bebábozódásán keresztül a pillangó megjelenéséig, a formát öltéstől az újraalakuláson keresztül a transzformációig.

A hernyó az ember, a Zöld Ozirisz, aki az út bejárására vágyik. Egy gubót fon magának, amit a katár misztérium-nyelv Kepler barlangjának nevez. Ott bábként belép belső szentélyének a csendjébe felismerve, hogy a csendben a legmagasztosabb megnyilvánulás, a szellem formáló keze várja. A személy elcsendesül az énjét illetően, kiüríti magát, belefekszik a sírjába, ahol az átalakulás végbemegy. A bábban lévő hernyó átrendeződik, átformálódik és Fekete Oziriszként meghal – a feketeség befogadóvá teszi, befogadja a világosságot és ezáltal megváltozik. Sötét zárkájában, Mès-Naut barlangjában fokozatosan egy változáson, átalakuláson megy keresztül, anyagemberből lélekemberré válik.

A lélektest egyre magasabbra jut, – világosságtudatos emberré fejlődik és tökéletessé válik, aki követi a világosságot – végül égi pillangóként, világosságlélekként, más néven Ká-ként tör ki a sírból, hogy szellemlélekké váljon, felemelkedett világosságemberré, azzá a tökéletes formává, ami mindvégig ott rejtőzött a hernyóban.

Ez az átalakulás egy belső formálódás, az örökkévaló természetben való elmerülés és abban való részesülés. Szüntelen együttműködésként nyilvánul meg – azáltal, hogy az ember világossággá és igaz baráttá válik, megmenti az elveszettet és vigasztalja a legyőzöttet, felemeli az elbukottat, meggyógyítja mindenkinek a sebeit, kiárasztja a világosságot a világba és összekapcsolódik másokkal egy hatalmas és széles világosságfolyamot alkotva, ami kiárad az emberekre.

S lám, ez a világosságfolyam meg fogja fordítani a világ áradatát.

 

Gyúlj ki, égi szikra lángja,

szent öröm, te drága, szép!

Bűvkörödbe, ég leánya,

ittas szívünk vágyva lép.

Újra fonjuk szent kötésed,

mit szokásunk szétszabott,

egy-testvér lesz minden ember,

hol te szárnyad nyugtatod. [3]

 

és ahol mi a szentelő szellem,

a Parakléta

szolgái vagyunk.

 

 

-----------------

[1] Ez a cikk a következő könyv előszavából és egyik fejezetéből vett kivonat:

A paradicsommadár és más mitikus állatok. A lélekélet ősi képei.

(De paradijsvogel en andere mythische dieren) Ankie Hettema-Pieterse - Rozekruis Pers, Haarlem 2019

[2] A. Gadal: A Szent Grál útján, Rosycross Press, Haarlem 2018

[3] Friedrich Schiller: Óda az örömhöz (Örömóda) (németül: An die Freude), 1785

 

back to home pdf share