new world

A régi és az új közötti különbség

back to home pdf share

Új az, ami egy ciklus kezdete, ami még alig használt, amit most vásárolt az ember, vagy az, amire még nem gondolt, illetve amit még nem valósított meg korábban. Az új valami olyasmi helyébe lép, ami már elavult. Valami olyasmi, aminek a formája, szerkezete vagy megjelenése egy korábbi változathoz képest módosult, vagy amiről még az embernek nincs tapasztalata; éretlen, újonc, tanonc, aki még nem eléggé fejlett, vagy aki még nem érett meg.

Ami új, az ijesztő is lehet az ember számára, mivel még nem érti, mert olyan dolgot vált fel, amit az ember korábban biztosnak tartott, és nincs rá garancia. Az új egyben a fejlődés lehetősége. Az újdonság azonban egyre gyorsabban változtatja az élet és a gondolkodás hagyományos módját és ez egy újfajta élet- és világfelfogáshoz vezet. Nagyon könnyű a nagyszülők hitét és viselkedését, ami már idejétmúlt, nevetségesnek tartani. Viszont alig vesszük észre, hogy a mi mai hitünk is hamarosan elavulttá válhat. A globalizáció hozta újdonságok és a kommunikáció jelenlegi gyors eszközei folytán az ember alig tud lépést tartani a változó elképzelésekkel és ötletekkel.

A huszadik század kezdete óta a tudomány nagy eredményeket ért el azáltal, hogy megkérdőjelezte azt a tudást, amit az emberekhez közelálló tények nagyban igazoltak. Einstein híres általános relativitás elmélete például Newton gravitációs elméletének megkérdőjelezése által született, mely utóbbi a korabeli tudomány számára szinte szentnek számított. A pozitív változások azonban, amit az újdonságok hoztak a társadalom számára, – az egészségügy, szállítás, kommunikáció, stb. fejlődésével –, sok problémát is hoztak magukkal, mint például atomfegyvereket, ipari élelmiszereket és a természet pusztítását.

Az emberiség nagy része anélkül élvezi vagy szenvedi el a változások hatásait, hogy aktív szerepe lenne benne. Az emberek, akiket naponta hatalmas információáradat bombáz, azzal szembesülnek, hogy lehetetlen mindezt megérteni, feldolgozni, ezért aztán fásulttá válnak és nem képesek másképp látni a dolgokat. Az ok és okozat bonyolult szövevénye folytán az ember azt hiszi, hogy módjában áll döntést hozni, de nem igazán tudja megállapítani, mennyire egy apró kerék csupán a világ gépezetében lévő számtalan kerék között, ami a jelent a múlt gyümölcseként, a jövőt pedig a jelenlegi élet következményeként hozza létre.

Van azonban az emberiségnek egy része, akik ahhoz, hogy megértsék a jelent, pillantásukat a múltra vetik, amikor egy másfajta tudattal rendelkező kivételes egyéniségek olyan elképzeléseket javasoltak, amelyek rendkívül pozitív változásokat idéztek elő a világban, meghaladva a mindennapi élet múlandóságát. Ezt a tudatot, ami minden korban, ahol megjelenik, újnak számít, „fiatal tudatnak” fogjuk nevezni.

Ha elképzelünk egy tudat-skálát és hegyekkel hasonlítjuk össze, akkor azt mondhatjuk, hogy néhány ember már elérte a Mount Everest csúcsát. És természetesen vannak olyan hegymászók, akik nem érik el a hegycsúcsot, de szintén a „fiatal tudat” útján járnak egy alacsonyabb szinten anélkül, hogy említésre méltó emberekké váltak volna.

A „fiatal tudat” felette áll a régi és az új kettősségének. Új dolgokat találni nevetségesnek tűnhet, mintha a keresés mindig is a „fiatal tudat” dolga lett volna, az emberiség figyelmét azonban a kisebb újdonságok elterelték az útja során, ezért sohasem érte el az eredeti célját.

A „fiatal tudat” egy olyan tudat, ami újításra, kérdésfeltevésre és végül a körülötte lévő világ megváltoztatására teszi képessé az embert. Ez a tudat nincs életkorhoz, hithez, valláshoz, sem politikai pozícióhoz kötve. Az olyan emberek, akik ilyen módon szemlélik a világot, képesek a nyilvánosság elé állni, szabadon gondolkodni, az igazságot önmagukban keresni és nem csupán olyan információkra hagyatkozni, amelyek alátámasztják a véleményüket.

Ha valaki megkérdezné a „fiatal tudatot”, hogy mit akar, akkor az valószínűleg azt válaszolná, hogy azt akarja, hogy az emberek igazat beszéljenek, szabadon éljenek és önállóak legyenek, hogy megszabadítsák a világot a kötelékeitől és eltávolítsák azokat a fátylakat, ami elválasztja őket az igazságtól. Az ilyenfajta élet-elképzelés egyrészt sokkoló hatású lehet azok számára, akik azt hiszik, hogy bizonyos értékeket és ideológiákat soha sem lehet megkérdőjelezni. Másrészt viszont vannak olyan emberek a világon, akik akkora erővel, lendülettel rendelkeznek, hogy képesek megtörni a paradigmákat és új irányt adni a történelem folyamának. Az ilyen emberek mérföldkövek lehetnek az emberiség számára, vagy egyszerűen csak olyan emberek, akik megváltoztatják a környezetüket vagy a családjukat.

A kivételes emberek létezése ugyan valóban kedvező az emberiség számára, mindazonáltal továbbra is fennáll a kérdés: a mindenkit érintő alapvető döntések meddig maradnak még a külső befolyások árnyékában? Vajon szükségszerű, hogy a fiatal tudat mindig kivételként jelenjen meg?

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása azt sugallja, hogy minden ember életfelfogásában alapvető változásnak kell végbemennie. A jelenleg megszokott tudatunk és a „fiatal tudat” közötti valódi átmenethez arra van szükség, hogy az ember önállósággal rendelkezzen a saját életét illetően, vagy legalábbis arra, hogy annak elérésére törekedjen.

Az önállóság viszont egy belső tekintély megszerzését teszi lehetővé, ami véget vet annak, hogy az ember hajlamos legyen külső hatalmakra hallgatni. Miért van szükség belső vezetésre? Nos, ez bizonyos módon a külső és a belső jelenségek közötti különbségtételről szól, mivel minden, amit az ember manapság gondol vagy átél, azt már valaki gondolta, illetve átélte korábban, de természetesen sem az előttünk sem az utánunk élők nem tudják, hogy mi rejlik a mi legbenső lényünkben, hogy kik vagyunk mi valójában, és mi az életben a valódi változás forrása: az, amit nem tudunk megnevezni, mégis tudjuk, hogy létezik bennünk.

 

back to home pdf share