Future

Star Trek: A Másik felé való közeledés vágya 2. rész

back to home pdf share

A Star Trek szellemi vonatkozása

A Start Trek sorozat űrbeli, ismeretlen civilizációk után való kutatását először is az önmagunkon belüli keresés hasonlataként szeretnénk értelmezni. Az elvesztett „másik” után való talán tudatalatti vagy ’tudat előtti’ kutatásként, ami az ember saját lényén belül zajlik és amit az a mélységes vágyakozás fűt, hogy az ember felismerje és végül feloldja a saját tökéletlenségét, hiányosságát.

A „spiritualitás” a szó szokványos értelmében aligha az első dolog, ami a Star Trek-kel kapcsolatban az ember eszébe jut. A spiritualitást hajlamosak vagyunk a vallással és az ezoterikával hozni összefüggésbe, mely fogalmakkal a Star Trek enyhén szólva nem rokonszenvez. A vallásos kultúrákat, mint például a Star Trek: Az új nemzedék és a Kilences számú űrállomás részekben szerepelő bajoriakét, furcsa hátországi fundamentalistáknak tekintik. A vallásos vezetőket (és általában a hierarchikus hatalmakat) alapvetően korrupt opportunistákként, de legalábbis tudatlan bürokratákként ábrázolják. Az állítólagos istenekről mindig kiderül, hogy vagy földönkívüli szélhámosok vagy olyan ősi mesterséges intelligenciák, amelyeket egy korábbi civilizáció hagyott hátra. A Star Trek mélységesen emberi utópia: egy olyan jövőről való elképzelés, ami mai szemmel nézve kedvesen idealista és amelyben minden problémára a tudomány és a technika a megoldás.

A Star Trek azonban, bizonyos szempontból nézve, valójában meglepően bővelkedik „spirituális” témákban. A szereplők számtalan kalandjában, a galaktika-szerte folytatott küzdelemben és harcban nem nehéz felismerni egy olyan hatalmas tisztulási és fejlődési folyamat metaforikus ábrázolását, ami az emberben zajlik. Semmi sem „idegen”, minden bennünk van – a legragyogóbb fennköltségtől kezdve a legmélyebb, legocsmányabb romlottságig. A belső világunk sokszínűen rejtélyes, tudatos és tudatalatti régiói számtalan nézettel vannak tele, amelyek bármikor a felszínre emelkedhetnek, hogy felhívják magukra a figyelmünket. Ha és amikor a belső tapasztalás útjára lépünk, megkezdve a Hősi Utazásunkat, mélyen legbelül közelebb juthatunk ahhoz, hogy kik vagyunk mi valójában. S biztosak lehetünk benne, hogy akit találunk, az nem a mi hétköznapi énünk, hanem Másvalaki. Ez a Másik, aki egy földönkívüli dimenzióból származik, eddig is mindvégig jelen volt bennünk. Van bennünk valami, ami téren és időn túlmutat. Innen származnak a jobb jövőről való idealisztikus elképzeléseink. Bármennyire is az anyaghoz és az intellektushoz kötődünk külsőleg, legbelső felépítésünket illetően „spirituális” lények vagyunk.

Cikkünk első részében részleteztük, hogy a Csillagflotta általában és különösen az Enterprise űrhajó alapjában véve mennyire hasonlít a mikrokozmoszhoz, a tökéletes ember felépítéséhez. Egészítsük ki ezt most azzal, hogy bemutatjuk a Star Trek: Az új nemzedék című sorozat vezető tisztségviselői és többi szereplői hogyan személyesítik meg a mikrokozmosz jelenlegi pszichológiai összetételének a nézeteit.

 

Tudatos és tudatalatti nézetek

Jean-Luc Picard kapitány (a központi tudat, a jelenlegi én az akaratával) vezetése alatt az Enterprise csillaghajó (az egész test, gondolkodás és érzés) az űr mélyét (a mikrokozmosz ismeretlen mélységeit) kutatja folyamatos küldetése során. James T. Kirk kapitány (egy korábbi, kevésbé bonyolult tudatállapot) napjai óta, aki az első és második Enterprise parancsnoka volt, 80 év telt el – kétszer 40 év, ami jelképes értelemben egy alapvető fejlődésre való utalás. A jelenlegi Enterprise elég nagy ahhoz, hogy nem csak a személyzet számára biztosít elhelyezést, hanem a családjaiknak is – olyan luxus lakosztályokban, melyek inkább egy óceánjáróéhoz hasonlítanak, mint egy flottahajóéhoz: az értelem kiszélesedett és a mértéktartó szigorúság teret adott a jóindulatú figyelmességnek. Más újdonság is feltűnik: ennek az Enterprise-nak a csészealjszerű része (a tudat) és a másodrendű hajóteste (tudatalatti) időnként képesek szétválni és egymástól függetlenül, önállóan cselekedni.

A hajó legfelső pontján – a csészealjszerű rész tetején – helyezkedik el a vezérlőterem, közepén három üléssel. A kapitány jobbján az első tiszt, William T. Riker (bátorság, végrehajtás) foglal helyet. Míg a szereplőt eredetileg Kirk kapitány mintájára merész, sármos típusra tervezték, olyan rendkívül bonyolult szereplővé fejlődött, akit könyörtelenül próbára tesznek a kalandjai. Többször fölajánlják neki az önálló döntés jogát, amit mindig visszautasít, mivel a személyes nézetek nem működhetnek az egész rendszertől függetlenül.

A kapitány balján Deanna Troi foglal helyet, a hajó tanácsadó tisztje (empátia, együttérzés, érzelem). Képes olvasni az érzelmeket és tanácsot adni a kapitánynak egy ellenfél érzelmi állapotáról. Riker és Troi között korábban romantikus viszony állt fenn, a sorozat vége felé pedig felújítják a kapcsolatukat és végül összeházasodnak. A „fej és szív egységének” egyetemes képére emlékeztetnek minket, ami a régmúltban felbomlott, majd az elkülönültség beteljesületlen állapota után végül megtörténik a felek boldog újra egyesülése.

E mögött a hármas mögött találjuk a hajó haditaktikai tisztjének állását, Worf-ét, aki később a biztonsági tiszt lesz (önfenntartás, agresszivitás, a „belső ösztön”, de egyben a hűség, fegyelem és tisztesség képviselője). Worf klingon, ami azt jelenti, hogy egy olyan fajhoz tartozik, amelyik büszke, vallásosan tisztelettudó harcosokból áll. Apját igazságtalanul megszégyenítették, mint árulót és Worf-ot emberi gyámszülők nevelték fel. Worf egy határlakó szereplő – mindkét lábával egy más kultúrában áll, de egyikben sem talál otthonra, mondhatni egzisztenciálisan gyökértelen. Helye mégis a vezérlőteremben van inkább, mint valahol a hajó mélyén, ami azt jelenti, hogy a személyiség eme nézete már eléggé megtisztult. Az agresszív, előemberi nézete, úgy ahogy volt, kiemelkedett a tudatalattiból és beépült a tudatos lényébe, mivel nevelésben és fegyelmezésben részesült a folyamat során. Később a történet íve teljesen kibontakozik, ahogy Worf összebékíti a klingon örökséget az emberi neveléssel.

Az autonóm idegrendszert a hajó fő gépésze, Geordi LaForge képviseli. Amikor éppen nem a hajó másodrendű részében lévő Gépházban dolgozik, valamit ellenőriz valahol a hajóban, vagy megpróbálja növelni a főreaktor kapacitását, akkor szintén a vezérlőteremben tartózkodik. Geordi vakon született, azonban egy látáspótló eszköznek köszönhetően nemcsak a normális fényben érzékeli a dolgokat, hanem az infravörös és az ultraviola tartomány nagy részében is. A technológia (alkalmazott teremtő intelligencia) nemcsak „látást” biztosított az autonóm idegrendszer számára, hanem annak érzékelését (a „belső megérzést”) a normál érzékelés szintjéhez mérten nagyrészt meg is javította.

A vezérlőterem elején van két irányítópult, a baloldalit rendszerint a hajó másodtisztje, a Data (jelentése: adatok – a ford.) nevű android (értelem, logika) foglalja el. Ez a mesterséges ember, aki egyértelműen az eredeti sorozat Mr Spock-jának szerepét volt hivatva folytatni, minden érzelemtől mentes (amíg az Új nemzedék sorozatának vége felé el nem látják egy érzelmi áramkörrel). A többiekhez hasonlóan ő is a nagyobb mélységeket kutatja, mivel megható módon valamiféle paradox vágy hajtja afelé, hogy megértse az érzelmeket. Érzelemmentes intellektusa gyorsaságban, erőben és intelligenciában (felfogás, helyzet felismerés, probléma megoldás, stb.) messze fölötte áll a legénység szerves eredetű tagjainak (az érzelmes, nem racionális személyiségjegyeknek), és mégis gyakran zavarban van, mivel teljesen süket azok érzelmeire. Data azt az érett intelligenciát jelképezi, amelyik arra vágyik, hogy hűségesen szolgálja a Jót, amit azonban (még) nem képes megérteni.

Datá-nak van egy „idősebb ikertestvére”, Lore (jelentése: tan), akit ugyanaz az „apa” tervezett. Lore rendelkezett érzelmekkel, de ez nem párosult sem együttérzéssel sem erkölccsel, ami gonosszá és kegyetlenül hataloméhessé tette őt. A teremtője hamarosan kikapcsolta és nekiállt az érzelmektől mentes, de etikai programozással ellátott Data megalkotásának. Lore azonban véletlen újra aktiválódott. Amíg véglegesen ki nem iktatják, többször visszatér a sorozatban veszedelmes ellenségként, gyakran Data szerepében tüntetve fel magát. Féktelenül pusztító, nyughatatlan és rosszakaratú szerepével a korlátozatlan alapösztönöket testesíti meg, amelyek szabadon tombolnak mindaddig, amíg az érett tudat kezelésbe nem veszi és nem semlegesíti őket.

Az idős, titokzatos Guinan megint csak egy lenyűgöző figura. Hirtelen jelenik meg az első szezon egyik részében és attól kezdve ő vezeti a hajó kaszinójának bárját. Szinte korlátlan belátással és tapasztalattal rendelkezik és hamarosan mindenkinek a türelmes hallgatójává válik, aki csak társaságra és tanácsra vágyik. Megjegyzései általában rövidek és jövendölés jellegűek. Nagy szerepet játszik abban, hogy segít Datá-nak kiismerni az emberi természetet. Nem sokat tudunk meg róla, kivéve azt, hogy több száz éves és a szülőbolygóját Borg pusztította el. Guinan-t tekinthetjük a bölcsesség, intuíció és tapasztalat megtestesítőjének.

Dr Beverly Crusher a hajó tisztiorvosa (egészség, gyógyító erő, gondoskodás). Az eredeti sorozat Dr Leonard „Szókimondó” McCoy-jával ellentétben, aki a legénység fizikai képességének fenntartójaként (valamint Mr. Spock szenvtelen, tartózkodó modorának gyakran humoros ellensúlyozójaként) indulatos, nem akármilyen orvos volt, Beverly kifejezetten gondoskodó, anyáskodó tulajdonságokkal rendelkezik – és ezért ezt a szerepet most egy nő tölti be. Magával hozza a fiát, Wesley Crusher-t, akinek az apja még Wesley születése előtt meghalt és a halálhírt Picard kapitánynak kellett közölnie Beverly-vel. Ez különleges kapcsolatot teremtett kettejük között.

 

Egy szereplő, aki átlépi a téridőt

Wesley egy csodagyerek, aki zseniális, intuitív módon ért a technikához (amit mi alkalmazott, teremtő intelligenciának nevezünk). Zavarba ejtő módon képes az utolsó pillanatban életmentő megoldásokat varázsolni elő a semmiből, miközben az idősebb, tapasztaltabb tisztek csak állnak és csodálkoznak. Ez Wesley-t a sorozat kedvelői számára a legjobban utált szereplővé tette. Azonban túlságosan könnyen kiáltunk ki valakit rosszul megalkotott szereplőnek, akit ugyanakkor tekinthetnénk egy belső elv megszemélyesítőjének is, ami a hajó irányítórendszere (a mikrokozmosz jelenlegi pszichológiai összeállítása) szempontjából egyáltalán nem jelentéktelen, azonkívül olyan tudás és képességek birtokában van, ami messze meghaladja az egyszerű képzeletet.

Wesley kétszer – a sorozat kezdetén és a vége felé – kerül kapcsolatba egy lénnyel, aki egyszerűen csak Utazónak nevezi magát. Az Utazó egy mindentudó lény, akit nem korlátoz sem idő sem tér, mivel minden dimenzióban jelen van. Egy misztikus, felfoghatatlan létező, aki együttérzésből jelenik meg és a konfliktus elkerülése végett szerényen emberi alakot ölt, otthona azonban természetfeletti. Bizalmasan közli Wesley-vel, hogy az emberiségnek is az a sorsa, hogy kifejlessze ugyanezt a korlátlan értelmet és egy rövid időre kiemeli az Enterprise-t a téridőből. Wesley egy ideig az Enterprise fedélzetén marad, ahol a megmagyarázhatatlan képességei továbbra is figyelmet és megdöbbenést keltenek. Később elhagyja az Enterprise-t és beiratkozik a Csillagflotta Akadémiájára.

Az akadémián Wesley-t ráveszik arra, hogy vegyen részt egy szabálysértésben, ami egy diáktársa halálához vezet. Vallomása (amit a dühös Picard kapitánynak gyakorlatilag erőszakkal kell kihúznia belőle) épphogy megmenti őt a kirúgástól és végül a főkolompos megbüntetéséhez vezet. Az eset nyomán Wesley megváltozik, teljesen elhidegül a többiektől. Amikor az Utazó megjelenik és felajánlja Wesley-nek, hogy magával viszi, Wesley elfogadja az ajánlatot és elhagyja azokat, akik még a téridőhöz vannak kötve.

Wesley azt a belső nézetet jelképezi, amelyik áthatol a téridőn az abszolút létbe. Ezért van az, hogy a transzcendens lény, aki nem ebből a világból való, érte nyúl és kiemeli őt a fizikai utazásából. Wesley egy olyan célra utal, amit a teljes tudat még nem ért el, egy olyan fejlődési állapotot hirdet, ami még az emberiség előtt áll. Wesley nem illik bele a jelenlegi struktúrába, nincs hely itt a számára. Attól a vágytól vezetve, hogy tartozzon valahová és elismerjék, hagyja magát lehúzni egy olyan szintre, ami messze a jelenlegi állapotán alul van. Önmaga elárulása és az átlagos értékek és mértékek végül elidegenítik őt. Ahhoz, hogy magához térjen el kell mennie oda, ahová valóban tartozik. Érezzük, hogy ez egy olyan utazás, amire mindenkinek vállalkoznia kell a maga idejében.

 

(folytatjuk)

back to home pdf share