the eye

A szem, amelyik látja Istent

back to home pdf share

 

 

 

Nem tudom Eckhart mester pontosan mit akart mondani ezzel a fölöttébb érdekes és titokzatos kijelentéssel. Azt viszont elmondhatom, hogy nekem mint jelent.

A klasszikus rózsakeresztesek egy szellemi képletet használtak a megszabadulás ösvényének leírására. Ennek az örök érvényű képletnek három nézete, illetve szakasza van: Istenből születtünk – Jézusban meghalunk – a Szent Szellem által újjászületünk. Ennek a képletnek mély értelme van, de a modern ember számára régimódinak, sőt talán dogmatikusnak hangzik. Ezért át fogom alakítani ezt a szellemi formulát oly módon, hogy az illeszkedjen ennek a cikknek a mondanivalójához, de a lényege megmaradjon. A három szakaszt így is lehet értelmezni:

1. Isten mindannyiunkat név szerint ismer,

2. Isten lát minket,

3. Mi is látjuk Istent.

Kezdjük a legelején. Minden szellem-szikra, minden mikrokozmosz Isten teremtménye, Isten gyermeke. Szellemi teremtményekként mindannyian be vagyunk jegyezve az Élet Könyvébe, ezért elmondhatjuk, hogy az Atya mindannyiunkat név szerint ismer. Ez az alapeszme igaz, de mi, fizikai lényekként többé már nem állunk összhangban a szellemi alappal. Miért nem? Nos, ez egy hosszú történet, de a szívünk mélyén tudjuk, hogy így van. Ha őszintén önmagunkba nézünk, és látjuk, milyen állapotban van a bolygónk, akkor érezzük, hogy ennek nem így kellene lennie.

Olyan ez, mintha Isten elfordította volna az arcát tőlünk és becsukta volna a szemét. Isten elhagyta volna a saját gyermekeit? Nem, természetesen nem, noha úgy tűnik. A szabad választás árát fizetjük. Meg kell tanulnunk felelősséget vállalni az egész teremtésért, nem csak önmagunkért. Amikor felnőtté válva elhagyjuk a szülői otthont, becsukjuk az ajtót. Igen, szabad vagyok, most már azt tehetem, amit akarok! Megfeledkezünk az örökségünkről, elfelejtjük, hogy egy nagyobb egész részei vagyunk, mivel ez nyomasztóan hat ránk.

Aztán felmerül a kérdés: hogyan változtathatnánk a helyzetünkön úgy, hogy Isten ismét láthasson minket? Ekkor lépünk be a szellemi képlet második szakaszába. Miért nem lát többé minket az Atya? Azért, mert becsuktuk előtte az ajtót. Hol van az az ajtó, ami Istenhez vezet? A szívünkben.

A szellem-szikra, a mi valódi, örökölt nevünk, sarokkőként a mikrokozmoszunk közepén helyezkedik el. Valódi nevünk, az ÉN VAGYOK azonban nem képes behatolni fizikai személyiségünkbe, mert zárva van az ajtó. Ez azt jelenti, hogy szívünk,  vágyai folytán a külvilág felé irányul és nem a valódi lényünk felé. Szellemi szempontból nézve a szívünk zárva van, beszennyeződött, az anyag erői uralják. Most már megértjük a szent szövegek miért hangsúlyozzák a „szív tisztaságának” fontosságát. Amikor megtisztítjuk, kiürítjük a szívünket, akkor vágya a saját középpontunk felé fordul és akkor újra kinyitjuk az ajtót. Isten szeme ránk nyílik újra és az Élet vize beáramlik a nyitott kapun át a személyiségünkbe. Isten most már újra lát minket, ami azt jelenti, hogy meg tud érinteni minket, táplálni és védelmezni tud minket.

Valóban, az a víz, amit én adok nekik, az örök élet vizének forrásaként fog buzogni bennük. (János 4:14)

Az a tény, hogy az Atya megint lát minket, már nagy áldást jelent. Kegyelme által az istenivel való kapcsolatunk érlelődhet. Ez a kapcsolat azonban még egyoldalú: Isten lát minket, de mi nem látjuk Istent. Ugyanez a helyzet a szülői kapcsolattal is. A szülők először gyermeket nemzenek, aztán meglátják a gyermeket és később, amikor az újszülött szeme kinyílik, a gyermek is meglátja az apját és az anyját. Az újszülött szeme a szülők szeretete és gondoskodása folytán nyílik meg.

Tudjuk, hogy természet adta szemünk elég ahhoz, hogy meglássuk a szüleinket, de Isten meglátásához reménytelenül kevésnek bizonyul. Ez a szem a téridőrend terméke ezért nem képes megpillantani az örökkévalóság határtalanságát. Az élet vízszintes síkjához tartozik és a külső dolgokra irányul. Jelképesen így ábrázolhatnánk ezt:

 

Nárcisszusz legendájára gondolva tudjuk, hogy meglátta a saját tükörképét a vízben. Az elemek külső képként vetítették elé a tükörképét. Nem az önismeret belső látásával látta önmagát, nem az ÉN VAGYOK jelent meg számára, hanem csak egy külső tükröződés. És beleszeretett ebbe a tükörképbe. Ily módon elvesztette az „első szeretetét” és egy anyagi képpel helyettesítette azt.

Mi, természetben született emberek, nem sokban különbözünk Narcisszusztól. Mi is belevetítjük magunkat az elemekbe és a fizikai testünk a mi tükörképünk. S ezzel a testtel, illetve másvalakinek a testével esünk szerelembe. Ily módon eladjuk magunkat az elemeknek, a vízben folyton tovatűnő haboknak. Külső szemünk megpróbálja megtartani a tovatűnő dolgokat, így a szemünk szívfájdalmat okoz nekünk. A szenvedésnek és a fájdalomnak azonban tisztító hatása van, és az elemeken keresztül való végtelen utazás után végül eljutunk egy belső forradalomig, megfordulunk és megtérünk.

Ezután véget vetünk a külső kép imádatának. Elhagyjuk a vízszintes síkot és a valódi önismereten keresztül nagyobb mélységekbe hatolunk. Megnyílik a belső szemünk. A már létező kettőhöz ekkor egy harmadik szemet adtunk hozzá. Jelképesen ezt így ábrázolhatjuk:

 

 

Ez a belső, harmadik szem az „első szeretetet” keresi. Megtalálja az Egyetlent középen, lényének szívében. Ennek nyomán, ami megjelent a szívben, az virágzásnak fog indulni a fejben is. Ezért nevezik a harmadik szemet „mennyei szívnek” is. A fej és a szív egymás tökéletes tükörképeivé válnak.

A mennyei szív, a harmadik szem az a szem, ami látja Istent. Isten Szeretet, Isten Világosság, Isten Élet. Számomra Eckhart mester szavai azt jelentik: az a szem, ami látja Istent, a harmadik szem, a mennyei szív, lényegében ugyanaz a szem, amivel Isten lát engem, a megtisztult szív nyitott kapuja. Eckhart mester még hozzátette ehhez:

Az én szemem és Isten szeme egy és ugyanaz, ugyanaz a látás, ugyanaz a tudás és ugyanaz a szeretet.

Akkor az a helyzet áll elő, hogy a „hajnalcsillag”, illetve „a fényességes” felkelt az emberi konstellációban. A fej átadta magát a szívnek (Krisztusnak) és helyreállt a korábbi dicsősége: Fényhordozóvá vált. Ez egy csodálatosan harmonikus állapot, melynek során a kísérletező elme feszültsége semlegesítődik. Ez a szív lelkesülése és a fej megvilágosodása. De még több is van ennél. Még egy harmadik győzelemre is szükség van! Az elemeken keresztül vezető utunk során nagyon mélyen belemerültünk az anyagba. De minél mélyebb a bukás, annál dicsőségesebb a felemelkedés! Amikor kivetettek minket a paradicsomból, bőrruhát viseltünk, most pedig lehetőségünk van arra, hogy fehér ruhában térjünk vissza! Az első fázis során felfedeztük szívünkben, a mi központunkban, Isten szeretetét (Krisztust), másodszor pedig fejünket átalakítottuk „a fényességessé”. Most meg kell tennünk a harmadik lépést: az anyagban megnyilvánult életünket kell átalakítanunk. Arról az életről van szó, ami az atomokban van. Amikor befejezzük jelképes megjelenésünket, a következő képet kapjuk:

 

Harmadik szem, a lélek szeme

Krisztus - a közép szeme

Az atom szeme

 

A harmadik fázisnak azzal az élettel van dolga, ami a legkisebb részecskékben, az univerzum építőköveiben található. Az atomokban, molekulákban és sejtekben. Most az atom szemeinek is meg kell nyílniuk!

Isten szívverése minden atomban visszhangzik. Minden atom magában hordozza az élet forrását. Az egész világmindenség a vibráló Élet óriási megnyilvánulása. Az anyag átalakítása alapjában véve azt jelenti, hogy megnöveljük az atomok szívdobbanásait, az elemek rezgésszámát. Úgy is mondhatnánk, hogy megemeljük az atomok tudatszintjét, hozzáadjuk és hozzáigazítjuk azt a lélekélethez. Amikor a test atomjainak megnyílik a szemük, amikor tüzes szellemmagjuk aktiválódik, akkor annak az örökkévaló életnek a kifejezőivé válnak, ami Isten szívében, minden dolog középpontjában áramlik.             

Maga Jézus Krisztus bizonyította a feltámadásnak ezt a háromszoros egyetemes útját, amikor azt mondta,

Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt újra felépítem azt. [1]

Tudjuk, hogy megtartotta az ígéretét. De a csodálkozó anyagi szemek számára csak egy üres sír maradt hátra. Mennyire más a valóság annak a szemnek a számára, amelyik látja Istent! Most, a Vízöntő korában, az élő Krisztus arra szólít fel minket, hogy mi is ugyanezt tegyük: nyissuk meg a három szemet, hogy az örökkévaló Élet háromszoros köre megnyilvánuljon.

Szellem-Lélek-Test.

 

 

 

[1] János 2:19

back to home pdf share