Ätherisches Doppel

Szervadományozás – jótékonyság? 2. rész

back to home pdf share

Hét energiaközpont

Az ember anyagi és finom-anyagi lénye hétszeres. Hét energiaközpontja van, melyek a finomanyagi testekben helyezkednek el és ellátják az anyagi testet mindazzal az energiával és adottsággal, amire szüksége van. Ezeket az energiaközpontokat csakráknak hívjuk.

A hetedik csakra, a legfelsőbb energiaközpont a tobozmiriggyel áll kapcsolatban. Ez hozza létre a bioritmust, valamint neuroendokrin átalakító szerv.

A további hat csakra a következő:

(6) A homlokcsakra (harmadik szem) a hipofízissel, vagy agyalapi miriggyel áll kapcsolatban, összehangolja a hormonális szabályozás köreit és harmóniára törekszik.

(5) A torokcsakra, a pajzsmirigy és a hangképzés szervi működését szabályozza.

(4) A szívcsakra, a szívműködést, a légzést és a csecsemőmirigy működését szabályozza.

(3) A plexus solaris, a napfonat csakra a felső hasi szerveket irányítja.

(2) A köldök csakra, az emésztőmirigyekkel áll kapcsolatban, amelyek az emésztést és a táplálék feldolgozást szabályozzák.

(1) A gyökércsakra a szexuális szférát és a kiválasztást szabályozza.

A három alsó energiaközpont, ami a túléléssel és annak különféle követelményeivel áll kapcsolatban, hosszú időn keresztül sikeresen szolgálta a biológiai lényünk fejlődését.

A szívcsakra középen helyezkedik el. Ez az úgymond alsóbbrendű és felsőbbrendű ember közötti közvetítő. Ez képezi a küszöböt, ahol a biológiai lény a szellemi nézetével találkozik. Ez az a hely, ahol az önzés túlélésért vívott küzdelme gyümölcsöző önzetlenséggé alakulhat át. A három felső csakra hozzáférhet az ember lényének magasabb nézeteihez. A torokcsakrán keresztül egy építő vagy romboló szó hagyhatja el a szánkat, a tudat állapotának megfelelően. A hipofízis, az agyalapi mirigy az a szerv, ami az teljes hormonháztartásunkat szabályozza és harmóniát teremt. Itt dől el, hogy valaki a magasabb törekvések felé hajlik-e, vagy az alacsonyabb, állati ösztönök börtönében marad.

Az epifízis (tobozmirigy) olyan, mint egy fényszerv, ami lehetővé tesz a számunkra, hogy ne csak a látható fényt érzékeljük, hanem a szellemi fényimpulzusokat is. Ezen a hetedik csakrán keresztül az ember a normális érzékelésen túl képes magasabb kozmikus dimenziókból származó ragyogó élményekhez jutni.

 

Elmúlt életünk áttekintése és feldolgozása

Amikor meghalunk, azok az energiaforrások, amelyek a testet kozmikus energiához juttatják, fizikai horgonyaikat lassan eloldják és elhagyják az anyagi testet. Amikor az agytevékenység megszűnik és ezek a finom-anyagi energiaforrások szép lassan visszahúzódnak, akkor zajlik le a visszatekintés rendkívül fontos folyamata. A visszatekintés során az életrendszer elkezdi felvenni az elmúlt élet lényeges információit a szellem-lélek lénybe, hogy az felhasználásra kerülhessen a további fejlődéshez.

Amikor a szervek eltávolítása az anesztézia, érzéketlenség állapotában megtörténik, a légzés, valamint a szív- és érrendszeri működés mesterségesen még több óráig fenntartható. Azonban nehéz elképzelni, hogy eközben az illető személy földi életből való lassú távozásának lényeges folyamata zavartalanul mehet végbe.

Amint a felhasználandó szervek eltávolítása megtörténik, az élet mesterséges fenntartása hirtelen megszűnik. Ahogy a halálközeli élmények igazolják, a tudatunk nem az agyhoz kapcsolódik, hanem a szervezetünkön kívül tartózkodik, így tehát érzékeljük a testünkön végzett beavatkozásokat. Hogy ez az érzékelés milyen mértékben történik, az az illető tudatának fejlettségi szintjétől függ.

Az ember minden sejtjének memóriájában tárolásra kerül az összes veleszületett, egyéni életéter, melyek aztán az érhálózaton keresztül a szervekbe jutnak, majd az átültetés során átkerülnek a szervet fogadó személybe, aki minden sejtjét tekintve egy idegen. Egy teljesen más testi tudattal rendelkezik. Az átültetett szerv életéterei átkerülnek ebbe a másik testbe, de még a saját, eredeti rezgéskulcsuk szerint rezegnek, még akkor is, ha már az új személyiség hatása alatt állnak.

Az étertest, a tulajdonképpeni élettest, ami életben tart minket az anyagban, éppoly átfogó és összefüggő rendszer, mint az anyagi testünk. Amikor meghalunk, az étertest teljes egészében elválik az anyagtesttől, és belép a túlvilág finom-anyagi térségébe, ahol aztán lassan feloszlik. Ennek a folyamatnak a során az elmúlt élet eredményei átkerülnek a szellem-lélek szerkezetbe. Közvetlenül a „halált” követően az éterek még aktívan éltetik az anyagi testet, beleértve a szerveket is – másképpen a szervek halottá válnának és alkalmatlanok lennének az átültetésre. Tehát egy szerv eltávolítása esetén, az adott személy éteri másának mesterséges megcsonkítására kerül sor! (Kiemelés a fordítótól.) Ekkor felmerül a kérdés, hogy az elhunyt személy hogyan tud beilleszkedni a finom-anyagi világba ezzel a harmónia szempontjából „megcsonkított állapotú ruhával”, hogyan tudja végignézni személyes életének visszajátszását és régi ruhájának lassú lebomlását, majd egy új inkarnációra való felkészülést, ami az elmúlt élet tapasztalataival gazdagodottan újabb fejlődésre lesz képes.

 

A szervet adományozó és a szervet fogadó személy közötti kapcsolat

A dolognak további következménye is van. Számos eltávozott léleknek, aki eladományozta valamely szervét, nehézsége támadhat abban, hogy magasabb rezgési szintre emelkedjen az útja során, miután elhagyta a testét, mert étertestének, ami a fizikai test pontos mása, egy része hátramaradt egy élő személyben a fizikai síkon. Melynek következményeként mesterséges módon kapcsolatban maradt a földközeli szférákkal és egy másik személlyel (a szervet használóval).

A szervet fogadó személy és a szervadományozó éteri másának rezgésminőségbeli eltérésétől függően a beültetett szerv jól vagy kevésbé jól illeszkedik be. A fogadó szervezet természetes reakciója az volna, hogy ellenáll a betolakodónak és kitaszít minden idegen szervet.

A haldokló ember nem egy alkatrész raktár. A természetes testet átható isteni-szellemi nézet minden embert személyében egyedivé tesz. Csak a modern gyógyszerészet képes elnyomni a visszautasító reakciót annyira, hogy a beültetett szerv az idegen mátrixban is végezze a fiziológiai működését. Mindemellett, az adományozott szerv saját éteri rezgése még egy bizonyos ideig aktív marad.

Különösen szívátültetés esetében fordul elő, hogy gyakran különös változásokat figyelhetünk meg a szervet fogadó személy viselkedésében, ami világossá teszi, hogy a donor informatív mátrixa még mindig rezeg a beültetett szervben.

Vessünk egy mélyebb pillantást a dologra a hagyományos bölcsességtanítások szempontjából, melyekből mindent megtudhatunk, amiben az embernek valaha része volt, vagy aminek tanúja volt.

Itt az önismeretünk és az élet értelemének a kérdése teljesen új formában jelenik meg. Különösen ezeket a súlyosan egzisztenciális helyzeteket illetően, minden azon a kérdésen múlik, hogy a döntéseinket vajon belső önállóságból hozzuk-e meg vagy sem.

back to home pdf share