WOMAN

Tedd azt, amit szeretsz. Szeresd azt, amit teszel.

back to home pdf share

Nem az a fontos, hogy mi történik velünk, hanem az, hogy hogyan reagálunk rá.

Úgy tűnik, sokan érzik azt a kapcsolatot, ami mindannyiunkat egyesít és ami a szívünkből fakad. Lényünk legmélyén tértől és időtől függetlenül érezzük ezt.

Nemes és magasztos célokkal rendelkező emberektől naponta halljuk, hogy mit szeretnének csinálni vagy mit az, amit nem tettek meg, pedig szerették volna megtenni.

Az ember cselekvése a gondolattal kezdődik a fejben, ha csak nem zsigerből cselekszünk. Mondják, hogy a has „a második agyunk”. 100 millió neuronból áll, ezért adták a tudósok ezt a nevet neki. Noha idegi hálózata nem alkot gondolatokat, mégis befolyásolja a kedélyünket és az alvásunkat.

Gondolkodásunk azonban az elménkben születik és ezzel kezdődik az, amit el akarunk érni. Fontos, hogy mielőtt végrehajtunk valamit, megkérdezzük a szívünket és a teremtőkészségünket: tényleg meg akarom tenni ezt vagy azt?

Tudjuk, hogy ez nem könnyű, már a régi beavatottak is erről panaszkodtak, amikor megbánást tanúsítottak, mondván

„Nem azt teszem, amit akarok, hanem azt, amit nem akarok.”

Ebben az esetben azt kérdezzük magunktól: érdemes így cselekedni? Több lesz-e ettől az életem, vagy kevesebb?

Valójában itt egy teljes beavatási folyamattal állunk szemben.

Mindenek előtt „ismerd meg önmagad”. Ki vagy te, jó ember, jó asszony? Hová vezetnek a gondolataid? S ha csak egy kicsit is megérzed a választ, azt, hogy honnan származnak az elődeid és te magad, hogy kerültél erre a helyre, az emberi történelemnek ebbe a kifejezett pillanatába, ha ismered az észbeli, erkölcsi, lelki és szellemi felépítésedet, akkor rögtön rájössz, hogy nem vagy egyedül, s hogy a körülötted lévő élet úgy van szervezve, hogy segítsen neked a növekedésben.

Másodszor és talán ezzel egy időben érezni fogod annak szükségét, vágyát, mélységes óhaját, hogy tégy valamit. Mert mindannak a tudásnak, amit felhalmoztál semmi haszna, ha nem használod, ha nem cselekszel a gondolataidnak megfelelően. Az ismeret táplálja az elmét, de a szeretet, ami a tettet megelőzi, adja meg a nagy értékét. Ismerethez mások által jutunk. A bölcsesség azonban bennünk fejlődik. A bölcsesség belső dolog, az ismeret pedig külső.

Aztán megértjük, hogy a tett nem csak tudatosan lett végrehajtva, hanem mérhetetlen erőt is fektettünk bele az elvégzésébe.

„Tedd azt, amit szeretsz” talán utópiának hangzik, de milyen gyakran teszünk olyan dolgokat, amiket nem akarunk megtenni? S pontosan az a helyzet, hogy ha arra összpontosítjuk a tevékenységünket, amitől igazán túlcsordul a szívünk, az eredmény akkor a legkielégítőbb.

Tudjuk jól, milyen gyakran tűnik úgy, hogy az élet a vágyainkkal szemben hajt minket. Ha ezt közelebbről nézzük és elemezzük, akkor talán igazságtalannak tartjuk az életet. Miért én? Miért velem történik ez? Ezen a ponton megérted, mint jelent az, hogy az „élettel együtt áramolni”… Aztán jön a második mondat: „Szeresd azt, amit teszel.”

Ez a hozzáállás nagy segítség ahhoz, hogy olyan életet teremts, amit valóban akarsz. Lépjünk ki az áldozat szerepéből, abból, hogy egyszerű bábok legyünk a táblán, váljunk felelőssé a saját életünkért, mert sok esetben bátorság híján nem követjük az ösztöneinket.

Ugorjunk bele a semmibe anélkül, hogy a biztonságunkkal törődnénk, ne vesztegessük el azokat a lehetőségeket, melyeket azért választunk, hogy egyedi Lényekként tapasztaljunk és fejlődjünk.

Ha elgondolkodunk ezen és átérezzük ezt, akkor miért nem tesszük meg a következő és végső lépést? A tett az a kéz, ami elfordítja a kulcsot, hogy kinyissa azt az ajtót, ami a feltétel nélküli szeretet felé tágítja a tudatunkat.

Végül is nagyon jól tudjuk, hogy „azok vagyunk, amit gondolunk, érzünk és teszünk”, cselekedjünk tehát szeretettel!

back to home pdf share