Utazás az Isteni Szeretethez

Interjú Hamdi Alkonavi szufi tanítóval tudásról és nem tudásról

Utazás az Isteni Szeretethez

Milyen szerepet játszik a tudás az ön szellemi útján? Mi az, amit tudni kell?

Csupán két lény létezik az egész univerzumban: a szerető és a szeretett lény. „Rejtett kincs voltam és azt akartam, hogy megismerjenek” (Mohamed próféta mondása). Ez a mondás azt állítja, hogy az egész teremtés abból a célból lett létrehozva, hogy a megismerő (Isten/Allah) felismerje önmagát a megismertben (a teremtésben). Ezért az egész teremtés arra vágyik, hogy egyesüljön a Teremtővel, mert csak benne képes megismerni önmagát. Isten ismerete az isteni Szeretettel való egyesüléshez vezet. A Teremtőtől való elválasztottságra azért volt szükség, hogy a megismerés folyamata egyáltalán lehetővé váljon. Az isteni Szeretet felé való utazás akkor kezdődik, amikor ráébredünk a jelen pillanatra, itt és most. A fokozatos felébredés isteni jelenléthez vezet, melynek során felfedezzük, hogy az ébredés minden pillanatában Istennel, a Teremtővel állunk kapcsolatban. Ez a felismerés csak az isteni jelenlétben történhet meg. Az isteni jelenlét felé vezető felébredési út azzal a tudatos szándékkal kezdődik, hogy semmi más nem elégíthet ki minket, csak maga az isteni Szeretett. Az istenkeresés vezeti el az embert az isteni forrásával való egyesüléshez. Csak az Istennel/Allahhal való egyesülés szüntetheti meg az elválasztottságot ettől a forrástól. Az ember tökéletes boldogsághoz jut, amikor rátalál önmagára, a benne lévő isteniségre, minden létezés alapjára.

 

Mit kell tudnunk? Mi a belső tudás és milyen messzire terjed? Lehetséges, hogy a nem tudás fontos szerepet játszik ebben?

Az egység állapota csak a szív mámorán keresztül érhető el. A szeretet borától való megmámorosodás az isteni Szeretettel való tökéletes egységhez vezet. A Korán szent szavai „La Ilahe Ilallah”, azt jelentik: semmi sem létezik Istenen kívül. Csak az értheti meg valóban ezeknek a szavaknak a szépségét és jelentőségét, aki az isteni szeretet borától megittasul. Minden idők szent iratai Istennek a Teremtéssel, minden teremtett lénnyel való tökéletes egységéről tanúskodnak. A minden lénnyel való egység misztériuma csak a tökéletes mámor állapotában érhető el. Csak az tapasztalhatja meg az Isteni Szeretettet saját szívének mámora által, aki a szeretettől megittasul.

A tökéletes mámor folytán való megszűnés állapotában az ember minden teremtett dologról képes lemondani. Isten szeretetének borától való megittasulás során a szúfi eléri a „Fana”, a nemlét állapotát. Miután a szúfi megpillantja Istent és a szeretet borától való mámora által megnyílnak szívének szemei, Isten látványa az abszolút józanság és világosság villámcsapásaként éri, ami minden teremtett dolognak az igenléséhez vezet. Ez a valódi józanság a mámor legnagyobb elragadtatása, melynek során a szúfi megismeri Isten szépségét a saját szívében.

Csak az isteni szeretet borától való mámor és a nemlét állapota által lehet a „szubjektív éntől” az én-személyiségtől (egótól), az állatias ösztönlélektől megszabadulni. A mámor legmagasabb elragadtatásának állapotában ismerhető fel az isteni, magasabb önvaló, a szív ötödik kamrájában lévő isteni szikra. A valódi tudás a szeretet általi tudás. A szúfik számára az emberi test a fény keresztje, a tudat térképe.

 

Mi az ön legfontosabb vezércsillaga? Hogyan éli meg az ösvény átalakító nézetét?

Az embernek, ahhoz hogy felébredjen, el kell határolnia magát a test érzéki világától, az állatias ösztönlélektől és a vele való kapcsolattól. Ez az ember önmagából való kiemelkedése. Az embernek meg kell tanulnia felemelkedni ahhoz, hogy elérje szívének forrását (lásd Eckhart mester ürességről és teljességről szóló munkáját). A valódi tudás az ember szívében lévő isteni szikráról való tudás.

A szúfik abban hisznek, hogy Jézus Krisztus nem a fakereszten, hanem a fény keresztjén, Isten lényének és világosságának a keresztjén halt meg.

Ezen a fénykereszten Jézus állatias ösztönlelke meghalt és Krisztus feltámadt a „halál előtt való halál” által. Amikor a szív ötödik kamrája megnyílik, az isteni mag, az isteni szikra felébred és a szeretet rózsájaként kihajt Jézus égő szívében. A rózsa szirmai kibomlanak és Isten örökkévalóságának csodálatos illatát árasztják.

Isten rejtett, fekete fényének feltárulása csak ekkor fedi fel az isteni szeretet misztériumát a szív rózsakertjében. A rózsa kivirul, mert lángra gyúlt Isten tiszta szeretete által. Az Istenben való elmúlás, a Fana során a szúfi eléri a fekete fényt, ami a szív sötétségében sugárzik és felfedi Isten esszenciáját. A szúfik számára Jézus ragyogó fekete színű. A szúfik Jézust a szellemi szegénység prófétájának tartják. Mivel ő maga mondja hegyi beszéde során:

„Boldogok a szellemben szegények, mivel ők öröklik a mennyek birodalmát.”

Jézus kereszthalála az állatias ösztönlélek minden vágyának a kioltását jelképezi. A szeretet általi kereszthalál szellemi szegénységhez vezet minket, a fekete fény pedig felfedi Isten titkos természetét, ami Jézus égő szívében mutatkozik meg. A ragyogó fekete szín felismerése a szív ötödik kamrájában megszabadít minket a kereszthaláltól. A szegénység útján való teljes elmúlás során a szúfi a szívet smaragdzöldnek látja. A Szent Szellem ihlete a szív kelyhét Isten tudásának fekete fényével tölti meg. Isten lényege mindig rejtett marad, és ez a miatt a ragyogó fekete fény miatt van, amit a Krisztus tudat képvisel. Csak egy olyan szív képes befogadni a Szent Szellemet, amelyik Isten szenvedélyes szeretetében ég. Ez teljes szegénységhez és az isteni Szeretett jelenlétében való elmúláshoz vezet. Amikor a kereső a szegénység ösvényét, Jézus Krisztus útját követi, akkor eléri valódi otthonát, Isten Világosságának a Királyságát.

Print Friendly, PDF & Email

A cikk megosztása

Információ a cikkről

Dátum: február 10, 2020
Szerző: Angela Paap (Germany)

Illusztráció: